Van itt olyan aki nem tud feldolgozni egy szakítást vagy a viszonzatlan szerelmet és éves viszonylatban szenved és beleőrül?

Ne őrülj meg! (Ha rólad van szó.)

Én egyszer már majdnem tényleg az őrület határára kerültem, de ha higgadtan végiggondoljuk a dolgokat, akkor rájövünk, hogy nem éri meg.

Több mint 10 évig szerelmes voltam egy férfibe (még most is), és majdnem rámentem.

A mai napig nem tudom, hogy plátói-e, mert sosem mertem bevallani neki, hogy szeretem, egyszer majdnem odamentem, de lebeszéltek róla.

A tudat, hogy mi van ha ő is szeret őrjítő....

Igen van, egy kevésbé jól működő párkapcsolatban voltam, a másik fél is, és egyszer csak berobbantunk egymás életébe. Nem volt fizikai megcsalásról szó, de olyan hihetetlen azonos gondolkodás, igény, összhang és kötelék alakult ki pillanatok alatt amit a mai napig nem tudok megmagyarázni, mert se előtte se azóta nem volt. Amikor ő lépett volna ki a kapcsolatából még én nem álltam készen, majd mikor én jutottam el oda hogy le tudom zárni, ő nem volt már biztos benne.

Nem volt igazi kapcsolat, de életem legfájóbb "szakítása" volt és mai napig évekkel később is ha eszembe jut elfog a sírás, mert nem tudom elengedni azt az embert akiről a most is azt gondolom hogy a lelkem másik fele volt.