Szerintetek igaz szerelem van még? Van értelme ma, vagy túl kockázatos, vagy el is tűnt?

Most néztem egy filmet, 2007-es. Férfiként sírtam rajta már az első 10 percben. Ami nálam nagyon ritka, régen sírtam, de mára a világ érzelmetlenségével azonosultam, és kb. semmin nem tudok sírni vagy nevetni, csak nagyon ritkán, flegma lettem, mint egy szobor. Ezt a filmet jó volt nézni, és eszembe jutott, hogy régen mennyit jelentett a szerelem nekem is. Életem nagy szerelmeit eszméletlen kis malőrökön buktam el, így egyedül maradtam, de nem is keresek nagyon senkit, csak néha felcsalok magamhoz egy-két csajt akik semmit se jelentenek.

Csak nekem tűnik úgy, hogy értelmetlen lett a szerelem fogalma, vagy hogy el is tűnt? Tudjátok, ez a szerelem utolsó vérig típusú, mikor le akarják lőni a párod, de a golyó elé ugrasz. Vagy amikor pl. kapsz egy levelet, hogy életed nagy elvesztett szerelme egy bizonyos úton fog végigsétálni a következő 100 napban valamikor reggel 8 és este 8 között, és kiköltözöl 100 napra az út mellé, csak hogy találkozz vele. Vagy amikor tudod, hogy New Yorkban dolgozik egy vegán bárban, és New Yorkba repülsz egy fényképével az összes vegán bárt felkutatni és bejárni, ami ott létezik. Vannak még ilyenek ma is? És ha van, van értelme ilyen nagyon gyorsan változó világban, rengeteg mézesmadzaggal minden területen?