Nőtársak: Ha összeköltöztök párotokkal a saját lakásába és azt fel kellene újítani, azt ki fogja állni?

#4:

Házasságban más a helyzet.

Attól függ. Szívesen beleszállok a felújításba, de csak úgy, ha le van papírozva, hogy mennyi pénzt tettem bele.

Nálunk fordítva van, nálam lakunk és ha megálmodok valami felújítást, azt jobban szeretem magam fizetni. Az otthonom örökség, nem akarom, hogy bárki másnak tulajdoni igénye legyen azért, mert hagytam, hogy ráköltsön x milliót. Ha mégis ez történik, akkor legyen előre lepapírozva, mert nagyon szeretném ezt a kapcsolatot egy életre, de ha neadjisten mégsem úgy alakul, sokkal könnyebb az alapján kiegyenlítenem a tartozásom felé (ha igényt tart rá) a kapcsolat végén.

Közös otthonban, közös tulandonrésszel valószínűleg közös megtakarításaink lennének, így ott a felújítás is közösből menne. Itt biztos, hogy nem. Legalábbis nem zsebből zsebbe, jófejségből.

Az a baj, hogy minden szerelmi kapcsolat úgy indul, hogy "jajjj egészen biztosan vele fogom leélni az egész életem", de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezt nagyon keveseknek sikerül kivitelezni boldogságban, szeretetben.

Én 14 év után váltam el, mindenünk közös volt, együtt építettünk mindent a semmiből. Meg lehet egyezni ilyen esetben is, nálunk nem volt sárdobálás vagy követelőzés. A bírónő azt mondta nekünk, hogy bár minden válás ilyen "felnőtt" módon történne. Sajnos ez se túl gyakori.

1 éve vagyunk együtt a mostani párommal, de soha nem fogok többé közösködni. Ha véletlenül szakítunk, nehogy már tetézze a dolgot az is, hogy tartozik egyik fél a másiknak, aztán ki tudja, hogy valaha rendeződik-e a dolog.

Ha mindkettőtöknek van saját lakása, attól nem lesz közös, hogy együtt éltek valamelyikben. Ha összeházasodtok, akkor se, mert házasság előtt szerzett vagyon.

Ha a páromhoz költöznék, a sajátomat kiadnám, a bérleti díj egy részét meg beleforgatnám a kapcsolatunkba. Nyaralás, programok, akár a lakásához kellő dolgok. De én azokat ajándékba adnám, hiszen azért kaphatnék egyáltalán bérleti díjat, mert a páromnál lakok. Szerintem ez így tiszta, mindenki nyer.

Valaki leírná, hogy hogy kell elképzelni egy ilyen kapcsolatot? Együtt vagyok a párommal, ránézek és eszembe jut, hogy egy utolsó tolvaj aki simán átgázolna rajtam amint lehetősége nyílik rá, ezért természetesen féltem tőle a pénzem. De hogy lehet így kapcsolatban lenni?

Mert azt tökéletesen megértem hogy valaki nem bízik másik emberekben, ez totál oké és logikus. De ha utolsó tolvaj lehúzósnak nézek valakit, nem jobb ha elkerülöm messzire? Miért akarnék akkor "együtt lenni" vele, legalábbis úgy tenni mintha párkapcsolatban lennénk? Nekem ez érthetetlen...

14-es

Teljesen egyetértek, elég volt egyszer az osztozkodás, soha többet közös ingatlan.

Olvasok statisztikákat. A házasságok 67%-a végződik idehaza válással. A sima párkapcsolatoknál talán még nagyobb az arány. A szüleim 30 (!!!) év házasság után váltak el. Annyi idő után, amit még nem is éltem. Olyan perek mentek, hogy apám még engem is perelt azért, amit anyukám nekem adott a közös vagyonból. Az ő szüleivel ugyanez volt. Őszintén nem hiszek abban, hogy jobban tudom csinálni, mint a többség, pedig nagyon-nagyon szeretném és nagyon szeretem a párom is.

De egyrészt, nekem a lakásom a szüleim pénzéből van, más vagyonával meg nem játszok. Ugyanez igaz a párom vagyonára is.

Másrészt, nem azért kell a papír minden komolyabb anyagi kiadásról, mert egy mocsoknak tartom a párom és nem tervezek vele egy életre, hanem mert nem látok a jövőbe. Én nem akarom, hogy az anyagi naivitásomban mérjék a szeretetem. És azt sem akarom, hogy a bíró döntse el, mi az enyém és mi nem és erőszakkal pereljük egymást. Ha le vannak papírozva a nagyobb kiadások és ajándékok, akkor mindenki tudja, mivel számolhat és mindenkinek az akkori énje dönthet róla, hogy mennyire jóindulatú. Ha én adtam a páromnak 10 éve egy autót ajándékba, akkor nem kérhetem vissza papíron, ha most épp válunk, mert úgy adtam, hogy az az övé és nekem soha a büdös életben nem kell, akkor sem, ha megcsal, teljes mértékben lemondtam róla jogilag. Ajándék. Rá van bízva, hogy megtartja-e vagy visszaadja annak ellenére, hogy nem kellene ezt tennie jogilag. Ugyanez a helyzet a lakásfelújítással. Lepapírozzuk és az akkori énem eldönti, hogy ráhagyom vagy lobogtatom-e a bíróságon. Egyáltalán kell-e lobogtatnom, mert elválunk. Ha tisztességesen van vége a kapcsolatnak vagy együtt maradunk, soha nem fogom elővenni azt a papírt. De ha félrekúr, teljes mértékben jogom van kivenni a kapcsolatból azt, amit papíron beletettem és meg is fogom tenni. Nem akarom most meghozni azt a döntést, hogy a pályakezdőként összehalászott mondjuk 3 millió forintommal, amit most arra költök, hogy az ő lakásában mindketten jól éljünk, mi legyen 10 év múlva, ha esetleg válnánk. Majd akkor eldöntöm attól függően, hogyan és miért válunk. Addig is mindenki tudja, hogy mi az, ami biztosan az övé.