Azt állítom, hogy "Szerelem" ahogy azt a magyar nyelv definiálja nem létezik. A szó létrejötte vajon 19. századi nyelvújítók romantikus költői fantazmagóriájának eredménye?

Hogy biológiailag azonos folyamatok zajlanak-e le az emberben egy barátság, mint egy szerelem kapcsán nem tudom. Nem vagyok biológus.

De az biztos, hogy a szerelem egész más érzés mint a többi szeretet.

Arról nem is beszélve, hogy a szerelem mennyire nem racionális érzelem. Sokkal kiszámíthatatlanabb, mint a szeretet amit a szülei, vagy a barátai iránt érez az ember. Sőt egész más érzés, mint az a szeretet amivé a szerelem csitul évek alatt. És még az a szeretet se azonos azzal, amit a kutyám, vagy anyukám felé érzek.

Lehet ezt analizálgatni és lebontani neuronok és hormonok szintjére, de a gyakorlatban teljesen máshogy viselkedik egy szerelmes ember, teljesen más reakciókat mutat a párja felé, mint a barátai felé.

Az pedig nettó hülyeség, hogy racionális döntés lenne. Ha így lenne, nem lennének bántalmazó kapcsolatban szerelmesek a bántalmazottak. Nem hagynák anyagilag kihasználni magukat a párjuknak emberek akik ugyanezt nem engedik a barátaiknak. Nem lenne gond a félrekefélés amíg az egyszeri alkalmakat jelent idegenekkel (hiszen racionálisan nézve a másokkal való szex ebben a formában nem árt a kapcsolatnak).

A magyar nyelv épp azért jó, mert árnyalt. A szeretetnek ezer formája és szintje van. Hogy ez a testben pontosan milyen folyamatok mentén zajlik, mindegy ha a társadalom egyetért abban, hogy más a szerelem és a sima szeretet.

Hozhatnának olyan döntést az okosok, hogy holnaptól ez a szó nem létezik. Nem számítana mert az emberek használnák tovább, hiszen jól lefest egy érzést, ami nem azonos a szeretettel.

A görögöknek négy alap szavuk volt a szeretet különböző fajtáira (sztrogé, erósz, philia és agapé). Az erosz volt a szava a szerelmnek, amiben benne volt két ember vágya egymás iránt. Amúgy minél fejlettebb egy nyelv spirituális értelemben, annál több szava létezik emberileg fontos fogalmakra. Az angol fiatal nyelv még, ez jól látszik a szókészletén és nyelvtanán is.

A szerelem megkülönböztetendő a szeretet más fajtáitól és ezt már az ókoriak is nagyon jól tudták. Nem ugyanaz az érzelem munkál egy szerelmes pár tagjai közöt, mint amint a nagyanyád iránt érzel vagy a barátaid iránt.

Bár úgy lenne, ahogy írtad, akkor nem kergetnék egy borzalmasan erős, droghoz hasonlító érzést 10 éve..

Egészen más, mint a szeretet, ami egyébként szintén nem racionális alapokon nyugszik, szerintem az a megbecsülés, ahol a másik emberi értékei játszanak szerepet.

A szerelem valami nagyon kemény megmagyarázhatatlan összetartozás érzés.

Aztán van a vágy/vonzalom, amikor nem kifejezetten szimpatikus, de nagyon dugnál vele, ehhez nem kell szépnek lennie a másiknak, én pl szexuálisan vonzódtam már nagyon csúnya emberhez, akit nem is kedveltem.

Aztán van a sima tetszik, amikor szerinted szép, esztétikus, jó ránézni, szívesen érnél hozzá, de semmi mélyebb nincs mögötte, de még csak szexuális sem feltétlen.

Szeretet.. a barátaim és a családom felé, szerintem ez valamilyen kisebb közös dolog alapján alakul ki. Barátok felé közös érzések, gondolatok, család felé közös érzések, gondolatok és/vagy közös genetika. Tudom, hogy manapság nem menő a vért éltetni, de mikor az utált tesómra gondolok, akivel emberileg iszonyúan különbözünk, a hasonló arcunk, vonásaink nagyon összekötnek, úgy érzem egy kis részünk közös, összetartozunk, ezt meg megdobja egy rakás közös emlék.. szeretem. Sokszor vízbe fojtanám, de ha más próbálná, addig élne.

Szóval szerintem a szeretet megmagyarázhatatlan gyengébb kis közös résszel, a szerelem megmagyarázhatatlan durván erős érzés nagy közös résszel, a többiben látok értelmet, de ez nem azt jelenti, hogy tudok is rá hatni..

Nincs mit megcáfolni, mert a szeretet az szeretet. A görögök ugyanazzal a személlyel kapcsolatban is használtak különböző szavakat, például egy tanítvány rajongását a mestere iránt sokszor szintén az erósz szóval írtták le, ahogy a bibliai görögben (koiné) az Isten iránti szeretetet is néha vágyakozásnak, erósznak jellemezték a philián kívül. Tehát ugyanaz irány a személy iránt érezhetsz többféle szeretetet. A szerelmed az, aki iránt időnként mind a négy szóval illetheted az érzéseidet.A nagymamád irányában az erósz hiányozni fog, de a szex kapcsolatod vagy egy prosti irányába valószínűleg az erószt leszámítva az összes többi hiánycikk lesz.

Ki a társad? Aki egyben a legjobb barátod, szeretőd, aki iránt gyengéd figyelmességgel vagy, akivel osztozol mindenben és akiért áldozatokat is hozol. A különbség a többféle szeretet egyidejű megnyilvánulásában van. Ezért alkalmatlan a love szó arra, hogy bármit is jelöljünk vele.

Én értem, hogy a vágyat racionálisnak írod, de nem inkább ösztönös? Mármint szerintem egy racionális dolog csak tudatos lehet, hisz van benne ráció, értelem, amit képesek vagyunk befolyásolni, gondolkozni, értelmezni.

Amikor szerettem volna, hogy megdugjon a kopaszodó vékony alacsony parkolóőr aki cukin mosolygott és tetszett, ahogy mozgott, biztos nem az ősi fajfenntartó ösztön tört elő belőlem, aminek egyébként szerinted racionális okai vannak, mert régen a genetikailag egészséges, életbenmaradásra képes egyedekre gerjedtek..

Persze lehet, hogy én szenvedek fogalomzavarban, de ami racionális, azt az ember képes befolyásolni, mert gondolati síkon mozog, a vágy meg valami ösztönös dolog.

A szeretet eléggé fix, a szeretteim borzalmas dolgokat is tettek velem, de attól még szeretjük egymást. Az egyikkel pl nem beszélek 2 éve, de biztos vagyok benne, hogy gondolnak rám és szeretnek, ahogy én is őket, csak nem akarom az életembe, mert tudom, hogy többet ártanak, mint segítenek..

A szerelem pedig hú.. a hormonokhoz nem értek. De amikor úgy éreztem belebújnék a másik testébe, hogy mindig együtt legyünk, hogy egy részünk közös, hogy ő a világ értelme, hogy nélküle nem lehetek boldog, hogy hú, nem is tudom, úgy sodort el, mint egy tornádó, pár pillanat alatt, megláttam, beszéltünk, először csak feltámadt egy erős szél, aztán olyan erős lett, hogy teljesen felkapott és magával sodort. Soha hasonlót sem éreztem, mintha én benne lennék, ő meg bennem.

Van gyerekem is, van rálátásom, az is valami hihetetlen kapocs, de kevésbé hirtelen és végletes, hanem fix, folyamatosan pulzál, lüktet, feltölt, az szeretet, erősebb, mint a többi szerettem iránt, de csak szeretet.

Én sem gondoltam, hogy van ilyen, de ha egyszer megtapasztaltad, tudni fogod, hogy van különbség. És összezuhanni is kegyetlen volt belőle, az összetörés szuperül kifezeji, amit érez olyankor az ember. Aztán ahogy halványult, még 10 évig szerettem, mikor újra találkoztunk, akkor esett le, hogy akibe szerelmes voltam, majd szerettem, már nem létezik, hiszen az ember személyisége folyamatosan formálódik.

Én nagyon szívesen megmutattam volna, ha lenne olyan gép, vagy bármilyen mérőeszköz, mit érez egy szerelmes, hogy tanulmányozzák, milyen folyamatok játszódnak le benne.

Abban is biztos vagyok, hogy sokan, akik szerelmesnek gondolják magukat, nem azok, csak nem tudják elképzelni, hogy létezhet hevesebb nagyobb erejű érzés is.

Szerintem egyébként annyian éreznek különböző intezitással érzelmeket(gyerekeken látszik)hogy nem is lehetne hitelesen mérni. Van olyan gyerek, aki nem képes azt az izgatottsági fokot produkálni semmire, mint egy másik a legkisebb dologra..

Megyünk fagyizni. Egyik gyerek: jó, imádom a fagyit!

én gyerekem: ezazz szuper jajj nagyon jó imádom a fagyit, te milyen fogsz kérni, én csokisat hú, már érzem a számban az ízét!

Szóval az emberek nagyon különbözően élnek meg dolgokat.

"Az a speciális. már már spirituálisnak képzelt extra fogalom amit a magyar anyanyelvű emberek kizárolagosan csak párkapcsolati érzelmek kifejezésére használnak a "Szerelem" szóval NEM LÉTEZIK."

Semmi baj, ne keseredj el! Egyszer talán majd megérted miről beszélnek.