Csak én gondolom úgy, hogy a szerelem teljes mértékben csak illúzió és nem létezik jó párkapcsolat?

Szerintem szerelem és jó párkapcsolat is létezik. De mindkettő limitált ideig van jelen.

Ha már nem jó a kapcsolat lépni kell. Ettől függetlenül amíg jó addig az egy jó párkapcsolat.

Az életben minden véges. Nem várhatjuk el hogy pont egy ennyire összetett érzelem legyen végtelen vagy egy ennyire összetett folyamat mint a párkapcsolat működjön a végtelenségig.

Az emberek rengeteget változnak 10+ év alatt. Ennek megfelelően egy ponton túl már a két ember nem illik össze a legtöbb esetben. Ezt fel kell tudni ismerni és kilépni így helyet adva az újnak.

Ha valaki szerencsés hosszú ideig képes boldog lenni a párjával.

2 Hogy fejtsem ki? Nem nagyon lehet szavakkal kifejezni. Igen létező dolog a szerelem sokkal szebb és csodálatosabb ahogy egy ember elképzeli, és teljesen más, mint ahogy az emberek nagyon nagy többsége gondolja, mivel ők összekeverik a testi vágyat a szerelemmel. Egy szerelem 1x vagy maximum 2x kopogtat valaki ajtaján.És mint említettem: nem összekeverendő a szimpla testi vággyal. Több mint ahogy egy ember gondolja.

Kevesen tapasztalják meg, és sokan nem. Én ajándéknak tekintettem akkor mikor volt részem benne. Mind ez által nagyon nagyon nehéz is mikor el kell engedni és élete végéig emlékszik az ember rá. Lehet rájátszani, eltusolni, elhalogatni, de kitörölni soha.

Én úgy gondolom, hogy a tiszta önzetlen szerelem egyedül a tinikorban van, vagy még előtte (legalábbis az én időmben, a mostani tiniket inkább hagyjuk). Felnőtt korban már megy a helyezkedés, a játszmázás a másik érzelmeivel szórakozás, megcsalás, stb.

Szóval felnőtt korban is van "valami" de azt nem nevezném tiszta szerelemnek, nem is ugyanaz az érzés.

Amúgy meg akik olyan nagy bizonyossággal írják, hogy de-de az ő szerelmük működik, blabla... Ezt SOSEM fogják tudni, csak abból sejthetik, amit a másik fél mond! De a valódi gondolatát soha nem fogják tudni. Soha nem ismerhetik a másikat 100 %-osan. És általában az ilyen emberek esnek a legjobban pofára.

Én magam körül mindkettőre látok példát, jó és szeretetteljes kapcsolatra is és megalkuvásokkal teli, megtűrt társas kapcsolatra is. Már nem tinik vagyunk, mindenkinél 10-15+ éve tartó házasságokról beszélünk, gyerekekkel és több esetben hitellel. Van, akik belenyugodtak, hogy nekik "ezt dobta a gép", és egyszerűen élnek így, rossz kapcsolatban, mérsékelt szeretetben, inkább csak megtűrve egymást, de ugyanennyi példát látok arra is, amikor a 17 éve együtt élő pár őszintén ragaszkodik egymáshoz, ha nem is ugyanazzal a lángoló szerelemmel és szenvedéllyel, mint huszonéveik elején, de valódi érzésekkel és valóban jó kapcsolatban. Mi a férjemmel 13 éve vagyunk együtt, a mi kapcsolatunkat is jónak nevezném, nyilván az ő fejébe nem látok bele, de én tényleg szeretem őt, hűséges voltam hozzá mindig is, és a tettei, viselkedése alapján róla is ugyanezt feltételezem. Nyilván nem tudhatom, a következő 13 év mit hoz majd, de egyelőre pozitívan tudok a jövőbe tekinteni.

Meg azért azt ne felejtsük el, hogy amiket hallasz, azok lehet csak a kirívó esetek. Mármint az ember arról ritkán beszél a barátaival sörözés közben, hogy mennyire minden tökéletes náluk és mennyire szuper a házassága, mert egyrészt ez lenne a normális, másrészt meg nem akar senki sem bunkónak tűnni, vagy hát nem is tudom minek nevezzem, szóval dicsekedni, hogy neki mennyire jó. Ha viszont problémái vannak, akkor alapvető lelki igény ez a legtöbbeknél, hogy kibeszéljék a legközelebbi barátokkal legalább (ha már valamiért a párjukkal nem tudják), és megnyugvást keressenek abból, hogy hangosan kimondták a problémát. Nem is mindig akarnak/tudnak ellene tenni, ez kb mint a naplóírás esetében, egy kis ventilálás, aztán megy minden tovább, és még az is lehet, hogy ettől jobban érzi magát és összességében elégedett amúgy a kapcsolatával. Azért hogy kiragadunk egy-egy negatív elemet az életünkből még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az egész úgy kaka, ahogy van.