Csak én gondolom úgy, hogy a szerelem teljes mértékben csak illúzió és nem létezik jó párkapcsolat?

Kérdező, én az utóbbi években mennyit gondolkoztam ezen...

Regényt lehetne írni a témáról.

És szó szerint arra jutottam sokszor (29 éves vagyok btw), hogy a szerelem csak illúzió... Ráadásul el is múlik. (ebben a nagy drogos/intenzív formában.) Akkor illúzió, hogy eszméletlen ha néha beüt, mekkora szenvedést tud okozni, vagy hogy szét tud robbantani régi házasságokat is.

Viszont válaszolni a kérdésedre nem ilyen egyszerű, mert ezt tudnám írni:

1. igen, a szerelem illúzió ( enélkül nem is létezne, kimutatták már, hogy aki szeret, az mindig többnek látja a másikat, mint a többi halandó pl. Ha továbbgondoljuk, ennek a "hibaelfedő", tökéletesnek látó látásnak vannak jó és rossz oldalai is.. :) )

2. Igen, létezik jó kapcsolat.. - csak baromi ritka!! Tényleg. NA meg egy kapcsolat nem egy állandó valami! nem lesz csak úgy jó valami magától évekig, pláne nem 20 évig.. Maga az ember is változó tényező benne, a kapcsolat is változik. Amit 20 évesen szerettünk nem biztos, hogy 30 évesen is, a célok is alakulnak, vágyaink is, sok dolgon el tud csúszni egy kapcsolat. De főleg a monotonitáson és unalmon. Szerintem az unalom nyírja ki a legtöbbet..

Másrészt a szerelem édeskevés - sajnos :( - egy jó kapcsolathoz. Csak arra sem lehet építeni sokáig. ÉS nem én leszek a legjobb példa, de én ha családalapításról van szó, inkább hallgatok az eszemre: értsd vizsgálom meg, mennyire tudunk együtt élni, egyeznek-e az értékrendünk, a céljaink, jövőképünk.. Tudod mi a legszomorúbb? 2x voltam kb szerelmes úgy igazán, de egyik ember sem volt méltó rá.

Voltak nyilván jó oldalaik, amiért beléjük zúgtam, de jobban megismerve, durván voltak olyan jegyeik, mint pl eltérő morál vagy értékrend.. Ami azért nem kis bibi valljuk be.. Én nem is merek csak erre hagyatkozni, számomra ez óriási kiszolgáltatottsággal és sérüléssel járna..

De én inkább lemondtam az illúziókergetésről, és szeretetteljes kapcsolat, ahol építjük egymást, számíthatunk a másikra, alapvetően jól érezzük magunkat, elég..

A szenvedélyi fok hiányzik kicsit belőle, de nem emiatt dobok el egy kapcsolatot, ahol amúgy megbecsüljük egymást. Tökéletes kapcsolat, ahol ez mind megvan együtt?.. Szerintem 1 a millióból.. létezik, de baromi szerencsések,ha minden stimmel és működik évek után is.

Szerintem létezik igaz szerelem és jó párkapcsolat, de tagadhatatlanul ritkább. Eleve biztosabban és könnyebben hallasz arról, ha egy kapcsolat rossz, hiszen a legtöbb ember nem sétál úgy a nagyvilágban, hogy a nagy boldogságát szajkózza. Azt lehet látni az életén is, ha ismered. A problémákról mindig hamarabb és gyakrabban hallasz.

Három éve vagyok együtt a barátommal, ami nem tűnhet soknak (pláne, hogy mindketten "csak" huszonkét évesek vagyunk), de bármennyire naivan hangzik, azt se bánnám, ha vele élném le az életemet. A mi esetünket nézve mi egyre jobban szeretjük egymást, mert amikor összejöttünk, akkor még csak a külső vonzalom és a közös érdeklődések voltak jelen, azóta ezek elmélyültek és kibővültek.

Természetesen ismerek olyan kapcsolatokat, ahol már egy hónap után megcsalta az egyik fél a másikat és társai. Bőven van ilyen.

Ha engem kérdezel, akkor két dolgon bukhat egy párkapcsolat akár egy hónap, akár tíz év után: az önismeret hiányán és a rossz kommunikáción. Mindkettő lényeges ahhoz, hogy tartós emberi kapcsolataink legyenek, legyen az "csak" egy barátság.

Aztán persze sokan összejönnek csak mert mondjuk bejönnek egymásnak, de hosszabb távra ez nem elég. Szerintem lényeges, hogy tényleg olyannal jöjjünk össze, akivel többet szeretnénk, akivel több közös van bennünk.

Csakhogy mondjak egy bizonyítottan hosszan működő párkapcsolatot: nagypapám (75) minden vasárnap reggel visz a nagymamámnak (72) egy szál rózsát, és a mai napig úgy tudnak viselkedni, mint mondjuk én a barátommal. Köztük egyszerűen nem hunyt ki a szikra.

22/L

A szerelem nem csak illúzió, de rövidéletű. Az alatt a rövid idő alatt viszont teljesen valóságos.

A többi részével nagyjából egyetértek. Érdek tartja össze a kapcsolatokat és a kényelem. Sokan gyűlölik egymást, sokan még ennyit se éreznek már, néha egész barátságos a viszony. Én exemmel járok össze, mindkettőnknek jobb így, mint új kapcsolattal bajlódni.

Én teljes mértékben úgy érzem, hogy egy jól működő párkapcsolatot tudhatok magaménak, amiben nem "csak" szeretet, megértés, de szenvedély és nagyfokú vonzódás is van. 3,5 fél éve tart, de mikor megcsókolom, olyan mint először.

Előző nem sikeres kapcsolataim miatt nagyon féltem, hogy ez sem fog működni. De ahogy telt az idő, nem hogy ellaposodott volna, hanem napról napra egyre jobban szeretem.

22/N

Jajj, de édes a példád kedves #22. 😍🥰 Csak tudod, te azt látod hova jutottak, de azt nem, milyen áron... Gyönyörű szép példa, de én seninek sem ajánlom. Amikor két ember egy életen át elviseli, megszenvedi egymás fejlődését. Tudom, minden fejlődés legtöbbször mély fájdalom által történik (ez késztet önrevizióra), mégis hiszem, h nem muszáj egy egész életen át fájdalomból és egy másik enber esetleges fejlődésétól függővé tenni magunkat. Ha elerkezettnek érezzük magunkat (tudjuk, h megtanultuk a leckét), igenis kereshetunk egy hasonló szintű társat. Nem kell, és nem muszáj végigszenvedni az életet egy ember mellett.

Summa-summárum, magunkon kell dolgozni, a többi (a társ), a jó párkapcsolat csak bónusz.