Szerintetek manapság még létező dolog, hogy 18-20 évesen összejöttök és együtt maradtok életetek végéig? Vagy ez már teljesen kihalt?

Én is egy ilyen kapcsolatról álmodoztam.

De azt vettem észre akik bepróbálkoznak ők is csak azt akarják és utána továbbállnak.

Na most vagy várok a nemlétező mesebeli hercegemre vagy felébredek a valóságban és elkezdem kiélni magam.

26 éves vagyok és kezdem úgy érezni semmi értelme nincs várnom a nagy Ő-re mert a mai világba ilyen már nincs.

Amikor a házasság intézményét kitalálták, akkor nem 50 meg 60 évekig tartottak a házasságok. Akkoriban már egy 10 éves házasság is szörnyen hosszúnak számított, ennél sokkal kevesebb ideig éltek együtt a házastársak.

Ez a régen minden más/jobb volt szöveg ezért is nem alkalmazható ebben az esetben.

Manapság sem ritkák az 5-10 éves kapcsolatok, tehát ezek szerint ezt még reális elvárni az emberektől.

Bárcsak így lenne hogy hosszú ideig, boldogan tudnának együttélni sokan.

Én nem tartom kizártnak egyébként hogy a mai fiatalok közt is akadjon ilyen, akik együtt fognak megöregedni.

Viszont én megtapasztaltam azt hogy nem elég az, ha te úgy gondolod neked nincs szükséged másra csak a párodra. A párod gondolhatja másként...

Emellett ezer féle dolog lehet ahogy komolyodik az ember , hogy a társa nem vele egy ütemben változik. Elmennek egymás mellett, más dolgok lesznek fontosak. Vagy nem tudják megbeszélni a problémákat, vagy nem is akarják. De egyszerűen csak gyűlik a sokminden a padláson, ami egyszer csak beszakad....

Én azt látom hogy a mai világban mindkét félnek nagyon a toppon kell lenni, nagyon oda kell figyelni, fejleszteni kell magukat, ahoz hogy valóban jól tudják működtetni azt a kapcsolatot.

Ehez olyan dolgok kellenek amit sehol sem tanítanak , és a legtöbb emberben nincsenek is meg, ezért kellene tanulni.

Sokszor olyan kacsolatok buknak el ahol egyébként minden rendben volt , de sokszor önmaguk sem tudják miért nem működik. Önismeret , emberismeret fontos lenne.

Szerintem ezt nehéz megítélni. Azt azért lássuk be hogy a mai világ igen szabados. A fene nagy szabadságról a lazulásról szól a kapcsolatokat tekintve. Nem igen akarnak felelősséget vállalni sokan. És igazi fogyasztói magatartást mutatnak hiszen össze vissza váltogatják eldobják maguktól a társukat mindenféle hülye indokkal. (persze van olyan amikor nincs más választás és be kell fejezni)

Alapvetően az idősebb generáció sem biztos hogy azért van együtt 50-60 évet mert fene nagy a szerelem. De régebben szégyen volt válni főleg nőként egyedül maradni. Hajjajj. Mivel ez a felfogás lazult így minden más is és könnyen lépnek ki az emberek a házasságból is. Nincs kitartás , hit és problémák megoldása. Mert nem is akarják hiszen látják hogy úgyis jön másik.

Azt is tegyük hozzá hogy a házasság nem csak párkapcsolat hanem gazdasági közösség is. Régen főleg ezt nézték nem is a szerelmet. Ma is gazdasági közösség nyilván csak nagyobb szabadságuk van a nőknek és férfiaknak abban a tekintetben hogy kivel akarják ezt a közösséget kialakítani.

Mindenesetre én is arra vágyom hogy egy valakivel éljem le az életemet boldogságban szeretetben nehézségekkel együtt egymást atsegitve. Nem vagyok az a típus aki eldobja magától a másikat.

26 vagyok eddig két komolyabb kapcsolatom volt a második jelenleg is működik. Illetve egyetlen egy olyan akivel nem volt komoly a dolog.

Ebből is látni hogy nem arra megyek hogy minél több legyen meg dobjuk ki ami elromlik.

Csak sajnos manapság az értékrend is teljesen más. És marha nehéz olyat találni ugye akinek számítanak a klasszikus értékek. És nőként és férfiként tudnak dolgozni a gondokon bajokon.

Én azért bízom benne hogy akinek helyén az esze és a szíve az megtalálja a hozzá hasonlót mert azért még vannak.

Egyébként egy kapcsolaton folyamatosan dolgozni kell, új élményeket kell gyűjteni , új ingerekre van szükség , türelem megértés és figyelem. Szerintem ha ezek megvannak és nyilván a szerelem szeretet is akkor lehet 50-60 évig is együtt maradni. :)

Ezt a dolgot szerintem senki se tervezheti meg... Nem hiszem, hogy ez döntés kérdése, inkább szerencséé.

Igen, vannak olyan ismerőseim, akik már házasok 10-20 éve és 15-20 évesen jöttek össze... de volt, aki konkrétan megmondta nekem, hogy ő se gondolta soha hogy ilyen fiatalon találja meg a nagy Ő-t, sőt, nem is hitt benne hogy valaha megtörténik vele. Előtte a kamaszkora azzal telt hogy mindenkivel összefeküdt, és ennyi. Nem is törekedett normális kapcsolatra, egyszerűen csak összejött.

Más ismerőseim meg ott állnak 22-25 évesen kilépve az első vagy második több éves, zátonyra futott (élettársi) párkapcsolatukból. Nem azért, mert nem akartak tenni érte, meg mert inkább laza kapcsolatot akartak, semmi ilyesmi. Hanem mert úgy hozta az élet, hogy más felé ment el az életük, na meg aztán te próbálkozhatsz szinten tartani a dolgot, ha a másik csak a sült galambot várja stb. Szóval, nehéz.

Az idősebb korosztály se feltétlenül azért tartott ki egymás mellett mert akkora a szerelem, hanem mert szégyen volt "vénlánynak" lenni, szégyen volt válni. Ma ha kilépsz a halott kapcsolatodból még támogat is a környezeted.

Régen se volt ez a normális. sokkal kevesebb az olyan aki 50+évet élt együtt, mint aki nem.

Másik.. nagyszüleim is leéltek 45+ évet.. aztán amikor náluk nyaraltam ment a vita, a krvaanyázás, meg az álmodban elvágom a torkodat szállóigék egymásra.. magyarán csak a szükség tartotta őket össze, mert hát a "a szomszéd Marika majd jól kibeszéli őket a templomban" Ilyen alapon akkor mentek volna szét évekkel korábban. Semmi értelme nem volt hogy együtt vannak.

* te az első munkahelyeden akarod ledolgozni az összes munkával töltött évet? Ne mondd, hogy más. Semmiben sem tér el egymástól a 2 dolog. Munkahelynél teljesen természetes, hogy váltani kell, ha fejlődni akar az ember. Párkapcsolatnál meg maradjuk annál akik 18 évesen 0 tapasztalattal választottunk? Akkor is ha közben eltel 20 év és látjuk, hogy sokkal jobb is lehetne az életünk?

Első kapcsolatom egy nagyon cuki lány volt. Viszont pár hónap után rájöttem, hogy iszonyatosan kordában tart, és visszafog. Mert is a levesbe. Nem tartanék most ott ahol, ha vele maradtok.