Szerintetek egy komoly kapcsolatban mennyire fontos, hogy sokat beszélgessetek, különösen mélyebb témákról?

Elég új még a kapcsolatom. Számomra tökéletes ez a helyzet, ami van, csak kíváncsi vagyok, hogy kívülről hogyan látják ezt mások.

Alapjáraton is vannak nyelvi nehézségek, mivel külföldi a párom, én pedig nem beszélek túl jól angolul. A nyelvtannal nincs baj, csak a szókincs és a megértés nehezek számomra. De ettől függetlenül elboldogulok, maximum visszakérdezek néha, vagy ha nagyon kell, megnézek valamit a Google fordítóban.

Ezenkívül elég introvertált típus is vagyok. Érdekes, hogy barátokkal nem, de amikor van valakim, nagyon nehéz megnyílnom a másiknak, nem szeretek igazán komolyabb kérdéseket feltenni/kifejtősebb témákat felhozni, nekem ehhez sok idő kell. Eleinte nehezebben is engedem el magamat.

A barátom pont ugyanilyen típusnak tűnik. Folyton keres, érdeklődik, ő is mesél a napjáról. Megbeszélünk sok mindent azért, munkaügyek pl, élmények, ha valami problémánk van, azt is normálisan megtudjuk beszélni.

De amikor mondjuk együtt töltjük a napot, programokat csinálunk, vagy csak otthon vagyunk, összességében keveset beszélünk, inkább az érintések dominálnak, folyton puszilgatjuk, ölelgetjük egymást, a kezemet is mindig fogja az utcán.

Vajon ez probléma lehet? Amúgy van bennünk közös, hasonló dolgokat is csinálunk, hasonló hobbik, szóval ezzel amúgy nincsen probléma.

Huszonévesek vagyunk.