Olyan partneretek van vagy volt már, akinek még felnőtt korára se volt még párkapcsolata, mert nem volt eddig semmilyen kölcsönös?

Sokaknál felmerül ez igen...

Van egy kolléganőm aki már mondta hogy ő megbánta amiért nem pasizott többet.

Én férfiként sosem éreztem ezt az előző és egyben első párommal. Házasok voltunk de később elváltunk. 13 évig voltunk együtt.

Mivel tudom hogy nekem nem a változatosság kell, tehát nem akarok minden nőre rámászni, én tökéletesen jól érezném magam egy partnerrel hosszú távon. Exemmel is el lettem volna, egyszer sem éreztem azt hogy kihagytam valamit mert ő volt az első nekem, és feleségül is vettem, később sem éreztem ilyet.

De nem ez az általános , hanem az hogy az ember több partnerrel legyen, változatos legyen, újdonság legyen. Akár lazán meg is csalják a párjukat. Főleg férfiak , de manapság egyre több nő is, szemrebbenés nélkül.

Ha mindig kizárólag csak azok tetszenek, akik nem viszonozzák, akkor könnyen lehet, hogy benned keresendō a hiba, mindig csak azért fog tetszeni valaki, mert elérhetetlen, ha megkapod, akkor már nem is lesz érdekes. Akiknek tetszettél is, azoknál is csak akkor viszonoztad volna, ha elérhetetlennek tūnnek.

Te úgy állítod be az egészet, mintha annyira balszerencsés lennél s vársz a szerencsédre. Valójában emögött lehetnek valami pszichológiai zavarok is, nem vagy kibékülve magaddal, ezért nem is tudod elfogadni, ha valaki érez irántad bármit.

Szerintem az ilyen emberek, akik folyton visszautasítást kapnak, tele lehetnek komplexusokkal és nehéz lehet velük. Számíthat az is, hogyan éled meg a sikertelenséget, hogy teszed magad túl rajtuk... de szerintem olyan ember, aki folyton az elérhetetlent hajszolja reménytelenül, az nem képes arra, hogy túl tegye magát a visszautasításokon.

Ha folyamatosan rosszul választ újra meg újra, akkor az önismereti problémát jelenthet. Érdemes lenne elōször magában rendbe tegye a dolgokat, ahelyett, hogy a kapcsolatokat hajszolja.