Voltatok már igy?

Ez van, amikor későn kap észbe az ember.

Nem, mert soha nem akartam gyereket, most sem akarok. De láttam már ilyet,nem egyet. Most épp egy közeli barátnőm készül őrült nagy baromságot csinálni. Egy egy éves "kapcsolatban", ahol a fickó nyíltan megmondta, hogy nem szereti, folyamatosan alázza és a végletekig kihasználja, a barátnőm kétségbeesetten próbál teherbeesni, mert neki 38 évesen bekattant hogy gyereket akar.De van még sok példa, egy kedves ismerősöm 35 éves koráig hallani sem akart gyerekről, majd nála is kiment a biztosíték és hirtelen akart. 41 évesen jött össze, de ott szerencsére egy régóta jól működő házasságba érkezett. Én azt gondolom erről a jelenségről, hogy legjobban a pánik szó írja le. Amit én képtelen vagyok megérteni. Biztos valami biológiai program, ami belőlem kimaradt. Bennem ötlet szintjén se merült fel soha, elképzelésem sincs, milyen lehet ez, vagy mi jatszódik le ilyenkor a fejekben. De elég aggasztó, hogy különben értelmes emberek hülyeségeket csinálnak miatta. De van, amikor jól sül el. A tanácsom: Csak ésszel! Ez nem játék.

3-as vagyok, bocsi,tényleg félreértettem a kérdés lényegét. Ebben is csak mások példájára támaszkodhatok. Én ugyanis mindennél jobban szeretem a férjemet, 10 éve, de nem akartam gyereket soha. Szerencsére ő sem, különben nem lenne a férjem. Mondjuk nálunk az is benne van, hogy senkit nem engednénk magunk közé, egy gyereket sem. De aki akart, annál láttam hasonlót, mint amit te írsz. Egy barátnőm vagy 15 év alatt nem érezte, hogy akarna gyereket a férjétől, majd elváltak, mert a barátnőm megcsalta valakivel, majd kb.azonnal teherbe esett tőle. Azt mondta, a férjével azért nem lett gyerekük, mert "barátságból nem szülünk." Bár jól megvoltak, inkább a barátjának érezte, mint a társának. Másik barátnőm 9 évig halogatta az exével, a mostani pasijától rögtön akart. Az első lány azelőtt nem is gondolt gyerekre, a második szeretett volna, de az exe nem. Szóval lehet, hogy "megérzik", amennyire irracionális ez az egész, simán belefér. Én nem így működöm, én inkább intellektuálus típus vagyok, nem ragadnak el az érzelmek és nem vagyok hajlamos irracionális viselkedésre. De aki igen, annál szerintem létezhet az, amiről te beszélsz. Természetesen sok esetben kiderül utólag, hogy az ösztönök, vsgy bármi rosszat súgott. Azért nem árt gondolkodni.