Ti voltatok már halálosan szerelmesek?

Persze.

Ha a párom jön hozzám, és valaki lát minket, el se hiszi, hogy van ilyen. Teljesen összhangnan vagyunk egymással. Nem az a mások előtt nyaljuk faljuk fajta pár vagyunk, hanem olyanok, akikre, ha ránéz az ember, érzi a kiegyensúlyozottságot, hogy teljesen összeillünk (természetesen külső szemlélők mondták, nem magamtól állítom.)

Sokat gondolok rá. Ha csak eljön kávézni, az a pár perc is nagyon feltölt.

Persze, a négy fal közt ott a szenvedély is.

Mondják, hogy egy kapcsolatba kell veszekedés, attól lesz igazi. Hát, nálunk az nagyon ritka. Talán 2x volt, hogy veszekedtünk, de az sem az az ajtócsapkodós fajta volt, pár percig tartottak. És nem is hiányolom (hülye lennék.) Mindent meg tudunk beszélni, nem vagyunk képesek haragudni egymásra.

4 éve vagyunk együtt.

Igen. Néha elgondolkozom, vajon normális vagyok-e, a többi percben meg Ő jár a fejemben.

Szörnyű és csodás egyszerre....

Voltam/és vagyok is vagyis kezdek :D

A múltban szörnyű volt ,mármint gyönyörű és pokoli volt ,mert nem jó embert szerettem.Ennek sok éve már ,elzárkóztam nagyon ezután az emberektől. Plusz többé nem is mertem igazán szerelmesnek lenni. Most úgy érzem megint készen állok rá ás egyre többet gondolok így a jelenlegi barátomra és egyre többször érzem mellette ezt. Kicsit még ellenkezem magamban,hogy nem szabadna ,de kezdek rájönni,hogy ez ellen már nem tudok mit tenni,belé estem durván. DE már nem fogok megint úgy összetörni ,ha vége. Persze sírni fogok és fájni fog,de tudom,hogy az élet megy majd tovább.