Voltatok már olyanba szerelmesek, akibe nem kellett volna? Mit csináltatok?

Elváltunk, mér' mit kellett volna?

Ugyanazt, amit bármikor máskor: semmit.

Voltam, de amellett döntöttem, hogy nem akarok bonyodalmat, így inkább minden erőmmel azon voltam, hogy ne gondoljak rá "úgy", mert tabu. Most már eltelt több hónap és sokkal jobb, másképp is tekintek rá, már nem jár egész nap a fejemben, és nem ugrik a torkomba a szívem ha látom, pedig beszélni is szoktunk. Talán mostanra felfogta az agyam, hogy nem lehet köztünk semmi. Szóval én azt mondom, hogy idő kérdése, és ha azon vagy, hogy nem akarod ezt, akkor elmúlik.

Ő hogy viszonyul hozzád?

Jelenleg is ez van. Férjezett, 3 gyermek anyukája, és nagyon messze lakik. Hagyom, hogy teljen az idő, az sok mindent megold. Ha szerencsém lesz, akkor bármi megtörténhet. Elválik, becsapódik egy aszteroida, vagy egyéb dolgok.

Eleinte csak "haveri" viszonyban voltam vele, valójában próbáltam minél jobban kerülni. Azt hittem, ezzel megelőzhető a nagy csalódás. Miután realizáltam, hogy még a szenvedést is bevállalnám azért cserébe, hogy alkalomadtán mellette lehessek, engedtem a kísértésnek. A szeretője voltam egy rövid ideig. Iszonyatosan kiábrándító volt testközelből látni, hogy tulajdonképp mennyire üres is belül. Hihetetlenül fájt elengedni, pánikrohamaim alakultak ki, üldözési mániám lett, sokáig még az öngyilkosság gondolatával is küzdöttem. Azt hittem, ezután már sosem fog egyenesbe térni az életem. Majd 8 hónapja történt ez, még nem értem az út végére, eszembe-eszembe jut néhanapján az érintése, a szimpla jelenléte, de jelenleg életem egyik legjobb szakaszát élem és a tudat, hogy eljön az az idő is, mikor már a neve hallatán már a közöny jelenik meg bennem, őszintén felszabadító.

De írjátok már le h akibe voltatok azzal miert nem akartatok? Csak azert mert foglalt volt? Es milYen tulajdonsag miatt igen?