Elmondtam neki, de félreértett?

Egy sráccal az utóbbi 2 évben együtt dolgoztam.

Én kedveltem mint embert, mint barátot, és nem akartam a továbbiakban megszakadjon ez a kapcsolat. Sokszor nevettünk, vannak közös emlékeink, de a távolságot mindig tartottuk egy szinten mert én évek óta párkapcsolatban élek.

Nem mondom azt hogy ne volna jóképű, mert egy értelmes és szép férfinak tartom, de ezek olyan dolgok amikről az ember nem beszél ha van valakije. Határozottan kedveltem. Amit eddig is elmondtam neki,csak mintha egyik fülén be, a másikon ki.

Tegnapi napra azt hittem minden ugyanolyan lesz mint eddig. Néha-néha dobunk egymásnak egy üzenetet. Szóbakerült a cégtől való távozásom ahol megemlítettem hogy hiányozni fog. Minden, még ő is. A közös percek, nevetések, és viccelődések. Nagyon jó férfit találtam benne. Nem mondom azt néha nem néztem meg, mert hazudnék vele de sose tettem semmit. Tegnap sem vezetett semmi rossz szándék.

Lehetséges én voltam félreérthető,-és interneten nem ment át úgy a dolog ahogy kellett volna, de teljesen félre értett.

Most úgy jött le neki én szerelmes vagyok belé, és a jó istenért sem lehetett róla ledumálni.

Már alkotta rólam a véleményt, hogy milyen nő az ilyen mint én. Párom volt és van jelenleg is, megvan most mit gondol rólam stbstb. És kifejezetten kérte hagyjam békén ezentúl.

Ha még valamikor rámozdultam volna vagy bármi..még meg is értem de hogy lehet így vélekedni egy barátról? Nem ismert eléggé tudja milyen vagyok?

Kellemetlenül érzem magam, főleg hogy még bekell menjek a cégbe néhány dolgot elintézni.

Nem tudom érdemes lenne vele beszélnem vagy sem.

Ti mit gondoltok erről az esetről?

23 L

30 F