Hogy találjam meg az egyensúlyt az ideálom és az elérhető nők között? (Még nem volt senkim)

Ha "elérhető" nőként definiálod azokat akiktől kapcsolatot remélsz azzal megalázod őket. És azzal is ha olyannal kezdesz kapcsolatot akihez nem tudsz vonzódni. A "csak legyen már valaki2 elvvel boldogtalanná teszed magadat is és a lányt is.

Sehogy. Ez úgy sem döntés kérdése. Az ideáljaid se tudnák betölteni az űrt, ha még mást szeretsz. Majd egyszer újra szerelmes leszel és talán kölcsönös lesz. Nem olyan sokszor van ez az ember életében. Nincs sok értelme megalkudni, mert abból csak még nagyobb szenvedés lesz. Nem elég, ha a másik rendes, jóravaló, eszményi anyajelölt, de közben nem szereted igazán. Én már kétszer belesétáltam ebbe a csapdába és borzalmas szenvedés az egész, mert a szerelmi bánat mellett a lelkiismeret is bánt, amiért nem tudom szeretni azt, aki a tenyerén hordoz és még az ő szemrehányásaival is meg kell birkóznom, amiért érzi rajtam, hogy nem vagyok szerelmes.

Szerintem ha 27 evesen nincs meg tapasztalatod akkor kezdj el randizni. Ha egy lany tetszik kulsore es belsore is valamennyire, akkor adj neki tobb eselyt. Lehet nagyon eltavolodtal mar kepzeletben a realitastol es a tokeleteset hajkuraszod. De ha sokadik randi utan sem fog meg, akkor hagyni kell.