Mi értelme van annak, hogy a nők gyakran nem mondják ki, amit gondolnak, és ki kell találni?

Aki meg megmondja a frankót, az meg bunkó. Sértő.

De van, aki abból sem ért, ha nyíltam megmondják neki a dolgokat. És nem csak csúnya dolgokra kell ilyenkor gondolni.

Egyébként, nőként bevallom, hogy ez sajnos így van. Nagyon sok nő azt hiszi, hogy a férfi azért van, hogy kitalálja a gondolatait, neki meg nem kell őszintén és egyszerűen közölni a gondolatát.

Erről szakkönyv is készült: Allan és Barbara Pease: Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő?

Párom nagyon örül, hogy én mindig egyszerűen közlöm, amit gondolok, neki soha nem kell kitalálni semmit.

Mert egyenesben félreèrtenék.

Pl ha nem szàll bele a vàsàrlàsokba, egyszerüen nem fözök örömmel, odàzom, kelletlenül csinalom a reggelit, MERT ha megmernék mukkanni en lennék a pènzéhes egyböl. Mert ennyire képes az agyuk. Tapasztalat.

Ezt ugy tovàbb lehet vonatkoztatni kb mindenre.

Ha zavar hogy lelép bulizni ugy hogy engem meg sem hiv, ha kimondanam en lennék egyböl biztos a fèltékeny sarkany aki rà van szàllva, igy csupàn elkezdek szimplan csendben megfigyelöként müködni, hogy aztàn ebböl rendszert csinal e, elém helyezi e, ram kevesebb idöt szàn e stb.

Ha szolnék hogy hanyagol, venne valami ajandekot hogy ö mennyire szeret, es a kesöbbiekben màr ha mondanàm neki àllna feljebb.

Magyaran egyenes beszelgetesek gyakorta parttalan beszèlgetèsek csak. Ezt igy nem lehet müködtetni.

Nem hiszem, hogy tudod, miről beszélsz.

Én szókimondó vagyok, megmondom őszintén, amit érzek, gondolod.

Szerinted ennek mi az eredménye?

Nincsenek barátaim. SENKI sem tolerálja az egyenes jellemeket!