Költői kérdés lesz. Szerintetek érdemes még 40-en túl is reménykedni, hogy átéljem egyszer a szerelmet?

42 éves nő vagyok.

Igen, van esélyed, őszintén hiszek abban, hogy a szerelem nem korfüggő és nekem (is) mehadatott már tiniként és felnőtt nőként is ez a felemelő érzés.

Ha a férjeddel szeretnéd a kapcsolatod újra megerősíteni, frissíteni, visszatalálni egymáshoz, akkor tessék tenni érte (mindkettőtöknek!), mem sajnàlva erre időt, érzéseket és ha kell, szakember (terapeuta, coach, de pl ha vallásosok vagytok, akár lelkész stb.) bevonását is.

Mondom ezt elvált nőként, mert ebben is hiszek.

Amennyiben pedig egy rossz, kihűlt, motivàlatlan kapcsolatban ülve siránkozol arctalanul a neten: nos válj el, ha úgy érzed: mindent megtettél/menthetetlen... de ne legyél csaló, gerinctelen legalább azzal az emberrel, akivel valaha (remélhetőleg) átélted egyszer ezt az érzést.

Ennyit mindketten (te is!) megérdemeltek. Zárd le normálisan a múltad, “gyászold meg”, ha szükséges, találj magadra (nem egy friss kapcsolatba futva!) és hajrá.

Lehet ismerkedni. Sok értékes ember van.

Mivel a kérdező nem írt a házasságáról én nem is firtatom, a kérdése a szerelemre irányult, ugyan házasságban élőként.

Igen, van esélyed arra,hogy ezt átéld, bár kérdés,hogy mennyire tudod szabaddá tenni magad a találkozókra, programokra.

Mivel férjnél vagy bizonyára a környezetedből kevesen fognak közelíteni, bár ez se kizárt ha valamennyire tudják,hogy ezt megtehetik.

Én 40-en túl kétszer is átéltem a szerelmet, az egyiket a jelenleg is tartó párkapcsolatom első éveiben, a másikat egy jóval fiatalabb sráccal, a kapcsolatunk mélypontján.

Mindkettőt értékeltem, és megéltem, nem bánom,hogy megtörtént.