Újra együtt lehetünk? Érdemes reménykedni?

5 évig voltunk együtt barátommal, ebből 4,5-et együtt is éltünk. Ő az elejétől fogva bizonytalankodott, párszor szakított is, de sosem voltunk külön, addigra mindig meggondolta magát. Most viszont el is költözött 1 hónapja. 2 hónapig a szakítás után együtt laktunk még, ő is elkezdett csajozni, én is randizgattam mással, az ő részéről szexuális töltetű volt a dolog, az enyém nem jutott el odáig, végül nem lett belőle semmi, és időközben rájöttem, hogy a volt barátomat szeretem. Amióta elment, heti egyszer ott alszunk egymásnál, ő már nem találkozgat más lányokkal, mert ha van egy kis szabadideje, azt velem tölti (bár rákérdezni nem nagyon merek) és ilyenkor úgy szorongatjuk egymást szeretetből, mint a kapcsolatunk elején :) Viszont amikor külön válunk, én mindig átélek egy "kis szakítást", amit nagyon nehezen viselek... Ő egy nagyon labilis személyiség, ezért sem tudta sosem eldönteni, hogy mit akar, azt hiszem, saját magát sem ismeri még annyira, és a kapcsolatunkba sem tudta teljes szívvel, 100%-osan beletenni magát, csak amikor éppen a hullám tetején volt a "hangulata", de akkor nagyon tudta éreztetni a szeretetét, máskor viszont hatalmas falakkal barikádozta el magát... Most el akar menni hajóra dolgozni, tehát muszáj lesz külön válnunk, aminek abból a szempontból örülök, hogy nem függnék ennyire tőle, és abban reménykedem, hogy ez beindít majd nála dolgokat, és rájön, hogy szeret és velem akar lenni, hisz sosem tudtunk teljesen elválni egymástól, és nagyon sok mindent túlélt a kapcsolatunk. Szerintetek hülyeség reménykedem? Mit tehetnék? Miért keres mindig magától, és akar találkozni? Persze mindenki azt mondja, ne találkozzak vele, de én még vissza szeretném kapni...annyi ilyen pozitív sztorit olvastam most..