Mit gondoltok arról a kijelentésről hogy egy nőnek mindig adnia kell magára?

Mondhatjuk azt, hogy kikosaraztak. Lassan 2 éve oda meg vissza voltam egy férfiért.

Azt a választ kaptam, hogy mégis hogyan nézek ki. Egy nő nem ilyen. Bezzeg, "xy"-nak mindig tökéletesek a körmei, jól áll a haja, sosem kócos és talptól homlokig kivan festve, mert az igazi nő nem olyan mint én.

Egy helyen dolgozunk, nem mondanám magam sem igénytelennek, mert mindig ápolt és tiszta vagyok. De én egy konyhán dolgozom, a sminket önmagában sem szeretem de így belegondolva minek is kenjek magamra bármit? Lefolyik a főzés alatt. Műkörmeim nincsenek, a farmert pedig előnyben részesítem a mini szoknya helyett.

Én azt mondom hogy ma már egyenjogúság van, a nő is dolgozik. De szerintem az igazi nő ott kezdődik aki megpróbál az élettel szembe nézni. Rendezi a maga számláit, nem szorul rá másokra, elvezeti a háztartást, család központú, aki szívesebben megfőz egy vacsorát a gyerekeknek mint elmenjen villogni, és emellett jó feleség. Egy nőnek nem biztos hogy mindig van ideje 2 órát a tükör előtt állni "na elég szép vagyok-e mára" gondolattal..

Nem akarom napestig sorolni, de annyira megbántott.

Tényleg így gondolkodunk ma? Én látom rosszul a dolgokat?