A szerelem később is kialakulhat egy emberben, vagy ennek a csírája már a kezdetektől fogva ott kell legyen?

Lehet a kérdést nem fogalmaztam meg a legjobban, de itt kifejtem mire is vagyok kíváncsi, hátha valaki már élt át hasonlót.

Bár minden ember más, minden kapcsolat más, mégis érdekel vannak-e olyanok akik kezdetben nem éreztek “hatalmas” vágyat, szerelmet a másik iránt, de úgy voltak vele, hogy adok neki egy esélyt, ( akármilyen okból kifolyólag. pl. mert már régóta vagyok egyedül, az illető jó választásnak tűnik mert megbízható, mert szeret engem, stb. És még ezer féle okot fetudnék sorolni.) Majd ebből a “na jó, adok neki egy esélyt” dologból volt, hogy kialakult a szerelem egy adott idő után a másik fél felé? Az együtt töltött idő, közös élmények, akármi hatására? Köszönöm ha valaki leírja a személyes tapasztalatait!