Èrdemes adni mégegy esèlyt a kapcsolatnak?

Nem.

Enged el szépen

21F

Mindenki így van ezzel.

De az egyes jól írja

Szeretsz, szenvedsz nélküle, meg akarsz halni. De mikor kitisztul a fejed rájössz hogy mennyivel jobb nélküle

"Szeretsz, szenvedsz nélküle, meg akarsz halni. De mikor kitisztul a fejed rájössz hogy mennyivel jobb nélküle."

Kedves Kérdező!

...De mikor kitisztul a fejed, rájössz, hogy nem ő az egyetlen és a legjobb, aki hozzád passzol. Hanem ahogyan ismerkedsz másokkal, többekkel is... rájössz, hogy létezik nálánál sokkalta jobb, hozzád sokkalta inkább illeszkedő is, akivel képes lehetsz "egy húron pendülni". Hja...

Ezzel csak egy probléma van... (ha egyáltalán problémának tekinted) hogy bizony keresni kell. Ennyi.

De aki keres, az talál is! Egyébiránt, ha a hozzáállásod igazán pozitív, akkor nem is problémának tekinted, hanem elérendő célnak, feladatnak, netán kihívásnak. Látod, ez a különbség az optimista és a pesszimista közt:

- Még a pesszimista minden feladatban problémát lát, addig az optimista minden problémában feladatot.

Na, ezért mondom... amikor egyedül vagy magadban... s érzed, jó lenne egy társ melléd... aki még nincs, vagy már nincs...(mint írtad is... hát mintha nem akaródzna lenni) akkor ez egy probléma? Nem az, ha feladatnak tekinted, hogy találj magad mellé valakit, aki viszonozza azt a megértést, szeretetet, amelyet te magad is képes vagy nyújtani számára. Ennyi.

Az ERŐ legyen Veled!

...De mikor kitisztul a fejed...

Hát persze, hogy nagyon hiányzik. Mert már épp kezdted megszokni... Szenvedsz nélküle. Ez teljesen természetes érzés nálad. Még csak(!) 20 éves vagy és >2 év kapcsolat. A Te korban - főleg, ha ez az első komolyabb kapcsolatod - ez a két év nagy időnek számít. Persze hogy fáj... Mert másra számítottál. Vagyis csalódtál.

Amikor leutaztál 75 km-t, akkor...azzal adtad a +1 esélyt. Ezt a szíved diktálta, oké.

De ennél több esélyt nem adunk senki fiának. Ő nem harapott a lehetőségre, nem téged választott. Senkit nem lehet erőszakkal, nyomással, ráhatással kölcsönös szeretetre, viszont-vonzalomra bírni. Az már küzdelem lenne őérte.

Azt tanuld meg, ha javasolhatom... soha ne másért küzdj, hogy megszerezd, megkaparintsd. És te se vállalkozz senki küzdelmének a céltáblája, tárgya, vagy inkább alanya lenni. Csakis önmagadért küzdj. Hogy tovább fejlődhess, hogy további tapasztalásokra tehess szert életedben. Hogy egyre bölcsebbé válj. Ennek van értelme. Mindenki másért való küzdelemnek... szélmalom harc. Nem küzdeni, vagy megküzdeni kell egymásért, hanem keresni és megtalálni azt a Másikat, párodat, akivel tudsz majdan hosszú távon is 'egy húron pendülni'.

Még utoljára... Amikor szenvedsz - gondolj csak bele - olyankor önmagadat sajnálod! Ha majd nem sajnálod annyira magadat, onnantól kezd múlni a fájdalom, kezd enyhülni a szenvedés... időbe telik... Minden időbe telik. Semmi nem történik azonnal, hanem szép lassan, fokozatosan, folyamatosan... hogy észre sem veszed...

Mondjuk úgy 3-4 éves korodra megtanultál magyarul beszélni. Anyanyelvi szinten, perfektül. Ugye, hogy észre sem vetted?!

LÉGY TÜRELMES. Ne csak mással, de önmagaddal szemben!

Az ERŐ legyen Veled!