Könnyebb elengedni egy szerelmet úgy, hogy esélyt adok egy olyan embernek aki nyugalmat hoz az életembe és őszintén szeret?

Nehezebb, mert felerősödik a kontraszt. Tehát ha átölel, ezerszeresen azt fogod érezni, hogy mekkora különbség volt/lenne annak az ölelése, akit szeretsz, mint aki most ölel. Az ő karjait fogod képzelni a helyébe. Ha kézen fogva mentek, be fog villanni, milyen lenne, ha Ő fogná a kezed.

Mindemellé majd jó arcot akarsz vágni a dologhoz, mert nem akarod megbántani azt az embert, úgy érzed, megérdemli, hogy viszonozd és elkezdesz színészkedni, és iszonyat sok energiádba fog kerülni, hogy fenntartsd a látszatot, hogy boldoggá tesz téged.

Aztán amikor évek múlva újra szerelmes leszel, bánni fogod, hogy már lekötötted magad. Ha gyereked is lesz addigra, az borzalmas lesz, választhatsz, hogy elfojtod vagy gerinctelenül megéled, esetleg kilépsz és kockáztatod, hogy a gyerekeidet is elveszíted vagy egy ártatlan embert fogsz megfosztani a gyerekeitől.

Ráadásul hiába vígasztalod magadat azzal, hogy de ő legalább jó ember, a szerelem hülyeség, sokkal jobb ésszel választani, ő a legjobb barátom...Mert évek múlva kiderül, hogy legalább annyi hibája van, mint annak, akibe szerelmes voltál...és ott lesz majd valaki, aki mellett egy percet sem voltál boldog, talán még annyira se jó ember, mint akibe valaha szerelmes voltál és igazából nem volt semmi jó az egészben.

Tudom, mert átéltem. Szerencsére gyereket nem szültem neki és tovább tudtam lépni, amikor szerelmes lettem.

Ha mégis belemész a kapcsolatba, ne hazudj neki szerelmet. Én se hazudtam, tudta, hogy nem szeretem, ő se volt belém szerelmes. Neki így is jó volt.