A SZERELEM vagy a SZERETET az erősebb hosszabb távon?

Kicsit ugyan kiábrándító, hogy a szerelem, életünk legszebb, legszentebb érzése mindössze egy hormon mix, de sajna ez az igazság. Fél-két év alatt bomlik le. Egy részről jó is, hogy lebomlik, hiszen aki volt már igazán szerelmes, az tudja, hogy az egy ön- és közveszélyes állapot.

Szerintem egyébként ezt a kérdést az amúgy csodálatosan gazdag magyar nyelv hiátusa hívja életre. Hiszen szerelemnek hívjuk az életveszélyes őrült állapotunkat éppúgy, mint a negyven éve együtt élő, egymás kezét soha el nem engedő párok érzelmét. Én sokszor voltam szerelmes, megjártam minden mélységét, a felejthető liaisonocskáktól a mennybe röpítő, vagy földbe döngölő örök emlékekig, mire megtaláltam életem párját. Természetesen, mint ahogy a világirodalom nagyjai, én sem tudom szavakba önteni azt a jó értelemben vett ragaszkodást, azt a minden percünket átszövő összetartozást, ami házasságunkat sok-sok éve jellemzi. Erre kellene egy szó. Mert ez mind a szeretetnél, mind a szerelemnél több és szebb. Iszonyatosan szép a szerelem is, de az mégiscsak egy önkívületi állapot, kevéssé tudunk nyitott szemmel, nyitott szívvel érzékelni mindent. Nem úgy mint most, a lecsendesedett, nyugodt mozdíthatatlanságban.