A SZERELEM vagy a SZERETET az erősebb hosszabb távon?

Teljesen más az a szeretet, amit a házastársam iránt érzek, akkor is, ha a kezdeti rózsaszín ködnek nyoma sincs 15+ év után. Elsősorban azért, mert a szexualitás is erös kapocs közöttünk. Szükségünk van az intimitásra, a csókokra, összebújásra, a kis titkos érintésekre, arra hogy este összeérjünk alvás közben. Ettől lesz ez sokkal több, mint egy mély barátság.

Rengeteget változtunk külsőre (is), és ezzel együtt is mai napig vonzónak látjuk a másikat.

De az ilyen kis pillangók a gyomorban, meg attól beindulunk, ha a másiknak kilátszik a hasa, ezek már rég nincsenek. :)

Amit mi érzünk, az nem kevesebb, hanem több.

Érdekes kérdés.Kinek mit jelent a szerelem? úgy 5 éve iszonyatosan szerelmes voltam egy fiúba,nem rögtön alakult ki,már kb 5-6 hónapja kerülgettük egymást,sőt már le is feküdtünk ,de közben mégis nem jöttünk össze. Aztán egy nap úgy volt,hogy valamit félreértett és véget akart vetni a kettőnk közti valaminek,mire én elsírtam magam,hogy neee és ekkor nem tudom,mindeketten lángra lobbantunk,az volt az első alaklom,hogy úgy ölelt magához mint aki be akar szippantani,legalább 10 percing ültünk így egymás karjaiban,tistáztuk a dolgokat és onnantól kezdve 4 évig együtt voltunk. Én még azóta se éltem át hasonlót, tényleg imádtam őt.És nem abban merült ki a dolog,hogy megborzongtam amikor hozzámért. Mert ha ez lenne a szerelem akkor az tényleg elég hamar elillan pl 1-2 szex után már nálam ez ált elmúlik.

Számomra az volt a szerelem,ahogy folyamatosan éreztem iránta és ő is irántam,nem akartunk egy pillanatra sem elszakadni egymástól,állandóan vágyakoztunk a másikra,bele haltunk volna már a gondolatba is,hogy pl elhagyjuk a másikat vagy nélküle folytassam az életem,mindig a legjobbat akartam neki és vele valahogy másképp is beszéltem,másknt néztünk egymásra.

(azért lett vége,mert mindketten őrült féltékenyek voltunk ez ölte meg a kapcsoaltunkat végtére is,meg egyébb családi,baráti apróságok.)De amikor már reílizáltuk ,hogy ez bizony véget fog érni akkor este is egymást ölelve és zokogva beszéltük meg...

Most van egy kezdődő kapcsolatom ,de nem hiszem,hogy valaha is ezt fogom érezni,mint régen.

Voltak barátaim mások is,de senkinél nem éreztem ezt,mint akkor régen.Igen meg van az a jó kis bizsergető érzés,ha megérint stb,de én nem tudom ezt nem hívom szerelmnek. Nekem a szerelem sokkal több ennél.

Maga a szeretet nekem azt jelenti inkább,mint egy anya-lány kapcsoalt vagy apa-fia,hogy jót akarsz neki,szereted,segíted,támogatod,jól ismered.A szerelme és szeretet kell,hogy vegyüljön egymással.Nekem a szerelem az,ha nem tudsz nélküle élni,mindig vágysz a közelségére és fájdalmat okoz,ha nem lehet veled akár egy napra is,legszívesebben bele olvadnál a másikba,ha lehetne :D sajnálom,hogy talán soha többet nem lesz még egy ilyen..

Szerelem: egy extra erős hormonlökete a szervezetnek,ami a szeretett személy iránt felfokozott,szélsőséges érzelmi állapotot,birtoklási vágyat és szexuális késztetést okoz.

Szeretet: hosszan tarto megtapasztalás,egymás megismeréséből épült,erős bizalomra épülő érzelmi kapocs.

A szeretetet nem a hormonreakció indítja el,hanem maga a megismerés. A szeretet érzése inkább ezen alapul,míg a szerelem olyami,mint egy hirtelen "ráeszmélés". Csak sokkal nagyobb szerepe van benne a kémiának.

Gary Chapman: Egymásra hangolva 3. fejezet

ajánlom figyelmedbe, nagyon jól elmondja mi a különbség a szeretet és a szerelem között!

A szerelem egy megszállottsági állapot, elég erős negatív hatással amit sokan figyelmen kívül hagynak, mert "a szerelem jó és kész".

A szerelem tudatos dolog, teljesen más és nem múlik el. Döntés kérdése.

"Szerelmes vagyok beléd" - "Nem vagyok szerelmes beléd"

"Szeretlek" - "Nem tudlak szeretni"

elég sokat elárul ha kicsit elemzed őket, főleg a NEM-es részét

Érdemes szerintem azt elkülöníteni, hogy egy pár úgy van együtt, hogy sose voltak szerelemesek, vagy megvolt a kezdeti (vagy nem kezdeti) lángolás, csak idővel átalakult.

Mert ha egyszer megvolt, akkor az vissza-visszahozható a kapcsolatban, még ha nem is akkora intenzitással. Mint amikor főzök valamit, először forralom, aztán leveszem a lángot, de ha úgy érzem, hogy kevés, akkor átmenetileg feljebb tudom venni...

Nekem a szerelem (valódi mély intimitás) nem azonos a kezdeti rózsaszín ködös állapottal... régen így volt, de változtam az idők során, és volt lehetőségem átélni egy olyan szerelmet, amiben volt kezdeti lángolás is, de utána csak elmélyült, fokozódott... sokkal mélyebb, sokkal intimebb volt, mint az eredeti rózsaszín ködös állapot - ami legfőképpen idealizálásból fakad, és igen, ez is fontos számomra... de amikor elmélyült, akkor tudtam azt mondani, hogy na EZ a szerelem. Kb. fél évvel azután, hogy összejöttünk és ez el is tartott úgy egy évig. Utána nagyon erős kötelék maradt - már szeretetté alakult, de abban bőven volt intimitás, szexuális vonzalom és még sok minden más is...

Tulajdonképpen még azt is bőven lehet szerelemnek nevezni, meggyőződésem, hogy az emberek túlnyomó része ezt élné meg szerelemként, vagy még eddig sem jut el a kapcsolatában...

A lényeg, hogy a szerelem relatív... függ attól, hogy valaki mennyire mély intimitást képes megélni, mennyire képes valakit közel engedni magához, eggyé válni vele. Függ attól, hogy honnan indultunk... lehet, hogy már egy kisebb visszalépést is úgy élünk meg, hogy az már nem szerelem, mert elmaradtak a pillangók a gyomorban (pedig milyen jó is az! :D ). El tudom képzelni, hogy van, akinek már annyira természetes a másikhoz tartozás, hogy fel sem fogja, hogy szerelmes... de biztos vagyok benne, hogy ha bármilyen változás történne a kapcsolatban, ami kizökkentené a megszokásból, akár újra szerelemként tudná megélni ugyanazt az érzést (nekem volt ilyen, nem is egyszer!).

Nem hiszem, hogy lenne objektív, egyértelmű és mindenki számára érvényes meghatározás a szerelemre és a szeretetre.

Nem tartom azt jó kapcsolatnak ahol elmúlik a szerelem meg a rózsaszín köd. Az, hogy ez mennyi ideig marad meg csak attól függ, hogy mennyi energia van a kapcsolatban, mennyit dolgoknak a felek azért, hogy megmaradjon a szerelem.

Mi lassan 10 éve vagyunk együtt a párommal, a mai napig rózsaszín ködös szerelmesen. Nyilván nem lesz minden nap lángolás, vannak időszakok amikor kimerül a dolog. De egy olyan időszakra sem emlékszem amikor azt éreztem volna, hogy nem vagyunk már szerelmesek. Rengeteget randizunk, romantikázunk, emiatt szeretjük egymást még mindig szerelemmel. Gyakran visszatér a rózsaszín köd is egy-egy romantikusabb program alkalmával.

Én nem lennék együtt olyannal akivel nincs meg a kölcsönös szerelem. Ez egyszerűen csak annyit jelent, hogy nem volt megfelelő munka a kapcsolatban és elhanyagoltuk. Teljesen mindegy, hogy 2 vagy 20 év után, a szerelem fontos egy kapcsolatban, különben az már csak barátság vagy lakótársi viszony. A szerelem sokkal sokkal erősebb érzés. Hosszú kapcsolatban persze megjelenik mellette egy nagyon erős emberi szeretet, de a kulcsszó a "mellette", és nem pedig a helyette.

A legnagyobb tévhitnek tartom, hogy természetes a szerelem eltűnése. Egyáltalán nem az!!! Akkor fog eltűnni ha a felek nem tesznek egymásért és azért, hogy fentmaradjon. A szerelem akkor fog eltűnni ha elhanyagolják a kapcsolatot. Ez pedig nem egy jó párkapcsolat és az ég világon semmi értelme nincsen egy ilyen járogatásnak.