Hogy tegyem túl magamat egy szakításon, amikor úgy gondolom, h sok mindenben hibás voltam, és csak magamat hibáztatom!?

Szakitottam a barátnőmmel, ami nagyon megvisel. Már több hónapja volt. Meg mindig nem tudom magamnak megbocsátani a kapcsolat alatt elkövetett hibaimat. Ezek nagyjából abban merülnek ki, h az elején én nem akartam ezt az egész kaocsolatot, csak hagytam magamat. Mindenben számíthatott rám, ilyen gond nem volt. Viszont érzelmileg nem adtam azt, ami elvárható lenne, mivel v.miert nem éreztem úgy. Sokszor nem foglalkoztam vele kellően, igazából egy kicsit fel vállról vettem az egész kapcsolatot, az utolsó év kivételével. Ez volt a 3. év, amikor már megkedveltem, és megszerettem. Viszont a körülmények miatt sok volt a stressz és ez végleg megmérgezte a kapcsolatunkat. 4 hónapja már külön vagyunk, és ő neki már van más 4-5 hónapja. Vagyis már a kapcsolatunk alatt is ismerkedett, ami valószínűleg az én hibám is. Szeretem és hiányzik. De öt már nem erdeklem, mert boldog és nem akar velem már többet szoba állni. Tudom, h akkor kellett volna megbecsülni, amikor meg lehetőségem volt, és nem utolag siránkozni. De akkor is sajnos most ébredtem rá. Vagyis amikor szakítottunk. Vissza nem akar már jönni. Az önmarcangolasba meg már belebolondulok. Miert voltam ennyire vak és buta, h nem vettem észre, h milyen fontos is ő nekem!? Vagy ha tényleg az lett volna, akkor azt tudom és érzem. De ha nem volt az igazi, akkor most miert érzem magamat ennyire rosszul? És miert hiányzik nekem ennyire? Szerintetek??