Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Melyik jobb? Ha felszínesen túltettem magam egy szakításon, (értsd: nem keresem, úgy teszek, mintha nem hiányozna, de belül másképp érzek) vagy ha kimutatom, hogy fáj, nem fojtom el az érzést?
Általában az előbbit választom, nagyon hamar túlteszem magam a szakításokon látszólag, úgy teszek, mintha nem létezne számomra az exem, ennek ellenére belül sokáig mardos a tudat, hogy hiányzik.
Van olyan teória, miszerint az elfojtott érzések nem egészségesek. Ez alapján érthetőnek mondható, ha valaki szakítás után is keresi az exét? Mondjuk nem azért, mert határozott hosszútávú elképzelései lennének vele, hanem ideiglenesen, amíg nem tette túl magát rajta.
Az első változat eleve rossz, felszínes, nem vezet jóra.
Miért nem egyszerűbb megélni az érzéseidet, levonni a múltból a tanulságot majd lezárni az életednek azt a szakaszát?
Jobb saját magadnak hazudni és becsapni saját magadat?
Az első változattal saját magadnak ártasz főleg.
Minden érzés, ami belül mardos téged, az felemészt téged, megbetegíthet.
Pl. a rák is lelkieredetű betegség, elfojtott düh, harag, fel nem dolgozott érzések. Hazánk az egyik vezető ország rákban meghalt emberekben.
A második változatnál pedig figyelj arra, hogy ez ne csapjon át önsajnáltatásba, ne várd el, hogy mindenki sajnáljon téged.
Megfigyelésem szerint általában a nők szokták így mutatni hogy neki nem fáj a szakítás, és talál magának simán másik partnert mint a férfiak.
Elvárás is hogy a nők mindig jól nézzenek ki ne látszódjék meg rajtuk semmi. Csak ha bnő vagy jó ismerős akkor lehet pityeregni de akkor szinte kötelező! :-)
A fickók inkább elmennek bulizni vagy isznak vagy számítógépeznek játszanak helyette. De nem játszák el hogy minden rendben van.
Talán éretlen emberek számára megszokott, hogy mindig az első változat tűnik jobbnak. Az ilyen ember alapból menekül az érzései elől, nem tudja felvállalni magát, talán olykor épp ez vezeti őt kapcsolatának végéhez. Végül olyannyira nem tudja kezelni a kapcsolatait, hogy ezt látja jobb megoldásnak.
Kiegyensúlyozott, magabiztos ember felvállalja az érzéseit, ami nem azt jelenti, hogy szerelmet vall az exnek, de kifejezi a csalódottságát mindenképp és nem tesz úgy, mintha mi sem történt volna. Megbeszéli a szakítást és nem csak úgy lezárja. Sajnos nem minden ember ilyen beállítottság, de aki igen, az így tesz.
Köszönöm a válaszokat.
Igazából alig van ember, akinek kiadnám a bensőségesebb érzéseimet, ritkán előfordul, hogy családtagoknak, vagy barátoknak, vagy olykor nekik sem, így marad a négy fal között magányomban sírás, az megvan. Kimutatás alatt inkább emberekkel szembeni megnyilvánulásra gondoltam.
Én nem tudnám nem kimutatni. Ha megvisel, akkor megvisel. Felvállalom magam és az érzéseimet is.
Mennyi idős vagy, hogy még nem tudod h hogy jó neked?
Nekem is gyakran előfordul hogy nem tudom elmondani senkinek, mivel egyedül élek. Ettől függetlenül ha másnem ide kiírom. Jól esik ha meghallgatnak...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!