Hogyan vehetném rá magam, hogy kilépjek a kapcsolatból? Mit tegyek?

A barátnőm kíváncsiságra hivatkozva, (valamint lényegében amiatt, hogy nekem kevés időm volt rá munka miatt), sok év párkapcsolat, és együttélés után elkezdett kijárogatni valakivel, úgymond pótcselekvésképpen, aki szerelmes lett közben belé. Noha sokat dolgoztunk és javítottunk már a kapcsolatunk minőségén, és megőrzésén azóta (is), mára a helyzet az (noha nem történt még semmi komoly köztük), hogy nagyon kezdett kötődni a másikhoz, lehet, hogy bele is zúgott,

de "nem akar elveszíteni engem, mert azt nem bírná ki, hogy kilépjek az életéből, mert nincs semmi baja velem, s a kapcsolatunkkal, csak most egy ilyen helyzetbe sodródtunk bele, amiből nem látjuk a kiutat, legszívesebben mindkettőnket <megtartana>".

Gyakran azt érzem, hogy már csak úgy tudjuk megoldani a helyzetet, ha valamiért a másik eltűnik, ami nem valószínű, vagy én lépek le, de nem tudom rávenni magam, csak folyton időt adok neki, ahogy kéri, hogy rendet csináljon magában, de minél többet találkoznak, annál rosszabb. És mind az van előttem, hogy ha otthagyom, akkor belegondolni is rossz, hogy a másikkal legyen, hogy pl vele bújjon ágyba ennyi közös dolog után (neadj' Isten jobb is legyen vele... brrr). Tény, hogy egy férfias ego-harcról is szól a dolog.

Ráadásul ez most akkor elköltözéssel is járna, márpedig egyszerűen nem fér bele most nekem sem anyagilag, sem időm nem engedi, hogy költözködéssel foglalkozzak.

Nem tudom sehogy sem elengedni Őt, pedig már én is látok dolgokat, ami miatt a gondviselésre is rá tudom fogni a helyzetet... Nem voltam még soha ilyen helyzetben (és reméltem, hogy nem is leszünk... olyan jók voltunk pedig, és ezt leszámítva vagyunk ma is.)

Mit tegyek??