Szerintetek ki a hibás?

Most vagy az èrtő olvasásommal van baj, vagy valmi nem jó.:

Azt mondtad, vègeztèl a sulival, támogatod, hogy haladjatok. Erre ő bejelentette hogy kapott másik, jól fizető állást.

Aztán meg azt, hogy nem tudtál utána menni a suli miatt. Most hogy is van ez?

De vègül is nem fontos. Mert ha már egy helyen vagyok a párommal, akkor vele szeretnèk lakni. Nem pedig inkább külön, mert az nekem ingyenes. Főleg hat èves kapcsolatban.

Szerintem koszeretett belőled. 23 èvesen mèg èlni akar. Kalandozni. Vagy csak egy másik èletet. Simán csak nem merte megmondani neked.

Az tök alap dolog, hogy normális ember nem akarja a párja pénzét szórni és nem akarja, hogy a párja tartsa el amikor neki is lehetne jobb állása.

De ha valakit szeretek és vele szeretném leélni az életemet akkor az is alap, hogy erre kompromisszumos megoldást keresünk. Mi is sokat kínlódtunk párommal mire el tudtunk úgy helyezkedni, hogy mindkettőnknek jó volt (igaz vita nem volt belőle). De soha eszembe nem jutott volna egyik nap fogni magam és költözni mert kaptam egy jó ajánlatot, ő meg majd csinál amit akar.

Én úgy gondolom, hogy lehettél volna sokkal megértőbb azzal kapcsolatban, hogy ő nem akar eltartott lenni és nem akar a te pénzedből élni. Ez egy nagyon becsülendő dolog, és ezerszer jobban kellett volna támogatnod abban, hogy fejlődjön és lépjen előre. Nem csak elkönyvelni, hogy jó neki így, hogy semmit nem ér el, majd te kisegíted. Ez baromi degradáló és undorító mentalitás.

De nyilván neki is úgy kellett volna meghoznia ezt a döntést, hogy olyan helyre költöztök és úgy, hogy mindkettőtöknek jó legyen. De persze nehéz ha tudja az ember, hogy a párja nem támogatná benne. Szerintem te ugyan olyan önző módon álltál hozzá az egészhez, mint ő.

Sokat veszekedtetek és többször beszóltál neki. Nem egyszer.

32/f

Mindketten hibásak vagytok. Ő azért, mert nem megbeszélte veled a döntést, nem volt kompromisszum kész, te pedig azért, mert ezt nem normálisan adtad a tudtára, hanem hibáztattad, veszekedtél vele.

3 éve vagyunk együtt párommal, de egyelőre soha nem hangzott el olyasmi, hogy "menj a anyádba". Pedig lehetett volna rá ők mindkettőnk részéről. Ha valami nem jött ki jól (finoman szólva), akkor picit vártunk, amíg elmúlt az indulat, és utána beszéltünk normálisan, saját érzéseinket, álláspontunkat felvázolva. Ha úgy éreztük, hogy a másik hibázott, akkor is empátiával próbáltuk elmagyarázni a másiknak, nem pedig ujjal mutogatással. Mindig teszünk javaslatokat, és nyitottak vagyunk a másikéra, és köztes megoldást keresünk. Pont pár hete volt egy olyan eset, amikor jogosan dobálhattam volna tányérokat, üvöltözhettem volna...stb. De nem tettem. Elvonultam, kitomboltam magam (nem, nem másokon vezettem le, semmilyen formában), majd egy sorozatgyilkos nyugalmával tálaltam, hogy ez nagyon nem volt helyes tőle. Egy hétig minden nap leültünk erről beszélni, minden pontját átrágtuk, és megoldottuk. Egy hangos szó sem volt, egy anyázás se. És hidd el, elsőre sokkal jobban megijesztette ez a viselkedés, majd mikor tisztult benne is az eset, rájött, hogy valóban nagyot hibázott, és jóvá tette. És mindebből az sült ki, hogy közelebb kerültünk egymáshoz, erősebb lett a kapcsolatunk. Ezt nem azért írtam le, hogy dicsekedjek, csak kicsit alátámasztani akartam, hogy nem a levegőbe beszélek, mikor azt írom, hogy a problémákat meg kell tanulni kezelni. Ti nem tudtátok, egyikőtök sem. Soha nem egy emberen múlik, hogy hogyan alakul a kapcsolat. Hibás ő is, és te is. Tanulj belőle, ha helyre hozni már nem tudod.

Szerintem ő a hibás.

Megértem, hogy nem szeretné, hogy eltartsa egy lány, de ha jön egy ilyen lehetőség akkor leül veled és azt mondja figyelj ilyen és olyan állást kaptam, mit tegyek, elvállaljam? Közös életetek volt, közöst döntést kell hozni.

Lehetett volna olyan kompromisszumot kötni, hogy elmegy elvállalja a melót, dolgozik 3-4 hónapot, addig az ingyenes szálláson és tud félretenni, majd ha jobban áll anyagilag magával visz keresel te is ott állást, és akkor közösen albérletbe mentek.

Sok ilyen van, főleg mikor egy apuka külföldre megy, először ő is egyedül, nem akarja a családot belerángatni a bizonytalanságba, majd ha tett félre valamit utána mehet a család is.

Addig is, hétvégente mondjuk le tudott volna menni hozzád és tudnátok találkozni.