Ti hogy bírtátok ki a tudatot, hogy a volt párotoknak új nője lett, és a közös otthonotokban élnek tovább boldogan?

Szakított velem, mert állítása szerint elmúlt nála a szerelem, és nem passzolunk össze, minden egyik napról a másikra történt hidegzuhanyként, én nem láttam a jósló jeleket. Nem kaptam több magyarázatot tőle, csak összeöomlott az életem kártyavárként. Ugyanúgy szeretem még mindig. A szakítás óta 9 hónap tellt el, nem lettem jobban ezalatt, talán egy hajszálnyit javult az állapotom, de férfiakkal még semmilyen téren nem kezdtem azóta. Randiztam sokat, de valahogy nem érzek semmit senki iránt.

Aztán beütött az amitől mindig rettegtem...

Megtudtam hogy az exemnek új barátnője van, aki már nála is lakik.

Olyan mintha kést forgatnának a sebeimben, pedig számítanom kellett rá hogy ez az élet rendje, de mégis borzalmas.

Azt a lakást anno együtt vettük, (az anyagi részét már letisztáztuk azóta) együtt rendeztük be, együtt újítottuk fel a saját ízlésünk szerint, volt kijelölt gyerekszobánk, és ezernyi szép emlékünk együtt, ott minden kettőnkről szól, az emlékeinkről és a be nem teljesült álmainkról. Csak arra tudok gondolni azóta, hogy egy idegent ölel az ágyunkban, egy idegennel vacsorázik ott, egy idegennel tölt kellemes estéket azok között a falak közt, egy idegen gondozza a közösen befogadott háziállatunkat, egy idegen éli tovább azt az életet amit nekem kellett volna. Mintha ezzel minden rólam szóló emléket örökre kitörölt volna az életéből. És valószínűleg azt is végig kell néznem ahogy elveszi őt feleségül, és ahogy megszületik az első gyerekük.