Összetörték a szívem, romokban az életem és az öngyilkosság határán állok, akkor mit tegyek?

Ne igy fogd fel. A banat nem rossz dolog, o a baratod. Ez egy termeszetes reakcio, arra van, hogy onmagadra figyelj jobban es probal minden mast mast kizarni az eletedbol. Kezd el ujra kitalalni az eleted, szukseged van egy ujratervezesre. Ehhez pedig uj emberek, uj ingerek szuksegesek. Elsosorban koncentralj a vizsgaidra, most azok a fontosak. Utana nem tudom mi a szandekod, ha tovabbtanulason is torod a fejed, keress valami munkat a nyarra, akar par het is jo lehet. Ott emberek kozott leszel, es lesz lehetoseged nyitni egy uj vilag fele.

Ha ugy erzed minden elveszett, akkor hivd fel a segelyszolgalatokat. Ott kepzett emberek meghallgatnak es segitenek. Kerj segitseget, az ongyilkossag nem megoldas semmire. 18 evesen az tudatosuljon benned, hogy rengeteg ember kerul valsagba az elete folyaman, megis tovabb elnek. Es boldogsagot is talalnak tobbnyire. Te se leszel kivetel. Kitartast!

43F

Ahogy látom a leírásodból, a barátod "hajója" már elment, nincs értelme futni utána. Most egyértelműen arra van szüksége, hogy hagyd békén, s ha igazán szereted, ezt a kívánságát megérted és teljesíted a kérését. Az igazi szeretet ugyanis nem akar semmit a másiktól. Ha azért hívod, mert kapni akarsz tőle valamit, mert újra fontos akarsz lenni az életében, az csakis a Te vágyaidról szól. Nagyon fontos nem összekeverni a vágyakat a szeretettel. Ha ezt megtanulod, sok szenvedéstől kíméled meg magad.

Egyébként gyors gyógyírnek én is ajánlom a telefonos lelkisegély-szolgálatot. Ezenfelül pedig keress egy szimpatikusnak tűnő pszichológust, ha tudsz erre pénzt kapni mondjuk a szüleidtől. Szerintem 4-5 találkozás is elég lehet egy szakemberrel, s már jobb lelkiállapotba kerülhetsz. Ha ennyire nagyon padlón vagy, ahogy írod, az érettségit sem erőltetném a helyedben, hiszen azt ősszel is megpróbálhatod, s talán ilyen lelkiállapotban túl veszélyes stresszhelyzetek és a potenciális kudarc felvállalása. Most figyelj inkább magadra, sétálj erdőben, menj el színházba, moziba, menj barátok közé, olvasgass. Adj magadnak pár hetet a lazulásra, utána még pár hetet arra, hogy újratervezd az életed. Ez az önmagadra szánt idő mindenképpen jár Neked, add meg tehát magadnak az esélyt, hogy letisztuljon benned minden, s világosan lásd, hogyan tovább. Szívből kívánok ehhez sok erőt!

Erre járt a lepontozó manó? 9-12 tök jól leírták ugyanazt. Tudod, nem kell mindent magadon cipelned. Lerakhatsz dolgokat. Hogy mit, azt te döntöd el.

Az exed ez alapján halott ügy, csak te ragaszkodsz görcsösen hozzá. Saját tapasztalat: a görcsös ragaszkodás taszító tud lenni és úgy nézem a ti kapcsolatotok kezd átfordulni toxikusba, még akkor is, ha mindketten JÓT akartok. Így egyre kevesebb esélyed van akár egy baráti kapcsolat, érzelmi intimitás fenntartására. Rossz volt az időzítés, de emiatt lettél te ma határozottabban elküldve. Ha magadban rendezni tudnád ezt a kapcsolatot és el tudnád engedni, mindenképp jobb és könnyebb lenne neked. Az exed meg vagy veled együtt fejlődik vagy nem. (Nem kell haragudni rá vagy erőszakosan kitenni az életedből, lehet megköszönni, hogy volt, hálásnak lenni, megbocsátani - magadnak is stb.)

Ha nem megy az elengedés, akkor kérhetsz segítséget szakembertől. A pánikbetegség miatt eleve érdemes lenne felkeresned egyet, hogy segítsen kontrollálni a dolgot: légzésterápia, mindenféle védőhálók kialakítása.

Egy jó hobbi sokat tud segíteni.

Ha jelenleg nincs semmi hobbid, gondolkozz el azon, hogy mi az amibe mindig is bele akartál kezdeni, vagy ki akartad próbálni. Így mindig lesz valami, amit ha csinálsz az boldogsággal tölt el.

Egy nyári munka tényleg jó ötlet lehet, új emberekkel ismerkedhetnél meg, lehet hogy barátokat is szereznél.

Építő kritika lesz. Ha nem bírod ne olvasd.

Fiatal vagy előtted az élet,most nem úgy érzed 15év múlva rájössz majd. Szóval pár évet bírj ki aztán jön a kánaán. Mit teszel majd jövőre egyetem, technikusi/szakma vagy munka? Új élet új emberek megismerése vár rád.

A pasival egy a gond amit rosszúl teszel. Futol utána. Ezzel kéne leállni. Pont érezze hogy hiányzol neki. Hiányzik a jó amit adhatsz az életébe. Ha mindig ott vagy (napi szinten beszéltek rázúdítod a gondjaid) nem ez jön le neki. Hanem a rossz. Szemében egy kullancs vagy tele gonddal.

Kortárs segítő kellene neked. De jobb hijján itt vagyok pl én is leírod privátban mi bánt és elmondom 33 évesen +15év tapasztalattal) hogy én hogy éltem túl vagy más a környezetemben. Az is érdekelne a szakításhoz az utazástól félelem hogy jött ?

Gáz hogy nincsennek barátnőid így minden a volt pasidra ömlött.

Mi az oka,hogy nem barátkozol?