Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mindig azt mondják, hogy el kell engedni, de ez nem könnyű, még a tanácsokat betartva sem. Ti mit tennétek még meg a helyemben?
Egy hosszabb, házasság előtt álló, de mindig is labilis kapcsolatból léptem ki kicsit több, mint fél éve.
Az elengedést hamar elkezdtem, nem sóvárogtam utána, nem kerestem, sőt, az életemből mindent próbálok kiiktatni, ami hozzá kötött valaha is. A közös tárgyakat kidobtam, eladtam, csak a nagyobb értékűeket, vagy a napi használatúakat tartottam meg, mint pl. mosógép, konyhai eszközök, vagy éppen az annak idején közösen kibérelt és sokáig lakott közös albérlet.
Elkezdtem keményen edzeni, visszatérni a kapcsolat előtti önmagamhoz, már meg is valósítottam sikeresen az álmaimból több dolgot.
A karrierem szépen halad, jól is keresek, barátokkal és magammal is tudok annyit foglalkozni, amennyit szeretnék.
Mosolygós és optimista vagyok, bármit el tudok érni az életben, tökre erős vagyok hozzá.
Nem nézegettem és nem is nézegetek régi, közös fényképeket, nem nézegetem a profiljait, mégis ott dolgozik bennem mélyen a hiánya. Lehetek akármilyen erős is, ez bizony ott maradt.
Ez amiatt is érdekes, hogy ha pl. megkeresne, hogy kezdjük újra, nem tenném meg semmiképpen, hiszen fél éve rengeteg rosszat csinált, becsületbe vágó és anyagi károkat okozott.
Ennek ellenére ma reggelre ébredve is vele álmodtam, mégpedig azt, hogy ő menni akart egy hosszú utazásra, én pedig nem engedtem, szorítottam magamhoz.
Az újrakezdést megnehezíti, hogy habár minden eddigi barátnőm nagyon szép volt, én nem tartozom a legsármosabb férfiak közé, ráadásul fiatal sem vagyok, a harmincas éveim közepén járok. Sokat randiztam mostanában, nagyjából 30-40 randim volt a szakítás óta, de senkivel sem találtam meg a közös hangnemet.
Ti mit tennétek még meg a helyemben? Én úgy érzem, mindent megtettem, amit a legtöbb általános tanács ad. Változtatok magamon, élem az életem nélküle, fejlesztem magam, megvalósítom az álmaimat. Mégis szinte óránként eszembe jut ő, sőt, van, hogy egy adott "jó cselekedetemnél" eszembe jut, hogy most ő milyen büszke is lenne rám.
Szeretném ezt a dolgot lezárni magamban, és 100%-osan továbblépni. Menjek esetleg dokihoz?
Köszi a válaszokat!
Ez a tavaszi dolog hasonló nálam is. :)
Az ünnepi időszakban, Karácsony környékén szuperül telt minden, abszolút nem foglalkoztam az elmúlt kapcsolatommal.
Most viszont sorban vannak új kapcsolatai a barátaimnak, kollégáimnak, néhányan éppen most költöznek össze a párjukkal.
Én abszolút nem egy párkapcsolattól várom a boldogságot, de néha picit nehezek a hétköznapok a fentiek fényében.
Minden fejben dol el. Te meg nem eresztetted el lelekben a not, akit szerettel. Ahhoz mar keves a lelki kotelek, hogy ujra kezdjetek, de arra meg eleg, hogy a foglya legyel. Mint egy kotel, aminel elpattant mar egy csomo szal, de par darab meg tart. Akkor zartad le a kapcsolatot, ha mar egyaltalan nem foglalkozol vele. Addig szerintem randizni is kar, meg ezt le nem rendezed magadban.
43F
#4: Ez idáig rendben van. A Tiédhez hasonló kijelentéssel rengeteg videó van a neten (Némethi Erika mondja számomra a legnagyobb bullshiteket, viszont Almássi Kitti legalább intelligens és érett nőnek tűnik).
Mindenki elmondja, hogy zárd le magadban, tisztázd le a múltat, lépj tovább, éld meg a jelened, figyelj a jövődre, boldogság, rózsaszín pillangók.
De hogyan? Ha egyszerűen túl sok a közös emlék, és mindig van valami, amiről eszembe jut, akkor bizony hiába határozom el, hogy ma 15 óra 23 perctől kezdve nem gondolok rá.
Nem is értem az újrakezdést akár említés szintjén miért hoztad fel, eszem ágába sem jutna a múltamba visszatérni. Az csak kínlódás.
#6: Abszolút jogos a felvetésed, én is hiszek abban, hogy van olyan kapcsolat, aminek valóban van esélye egy nagyobb szünet után. Én is kezdtem már újra kapcsolatot valakivel, és sokkal nagyobb volt a szerelem, mint az első félidőben.
Ellenben a tárgyban forgó régi kapcsolatom esetén semmi értelme és lehetősége sem volna egy újrakezdésnek.
A mai napig tartom, hogy a legszuperebb dolog volt annak idején, ahogy elkezdődött köztünk az egész, hihetetlen véletlenek egybeesése volt, hogy mi találkozhattunk, összejöttünk, és végig megküzdöttünk egymásért.
Szintén a mai napig értékesnek tartom őt, magát az embert, annek sok-sok apró oka van, hogy ő miben volt számomra különleges.
Mégis a kapcsolat végén olyan sérelmek, bántások történtek mindkét fél részéről, ami miatt nem működhetne egy újrakezdés. Nem csupán kis sérelemről van szó, hanem a bizalom teljes elvesztéséről.
Egyébként alig több idő telt el, mint fél év, de már ő valaki másnak a menyasszonya. :)
#8: Én sem tudom, milyen jövője van egy olyan párkapcsolatnak, ami úgy kezdődött el, hogy nulla perc szünet volt a régi és az új kapcsolat között.
Én még nem csaltam meg egy lányt sem, de az az érzésem, hogy ha valaki megcsalja a másikat, akkor a megcsalt kapcsolatát már nem kell gyászolnia, hiszen a megcsalással már eleve el kezdett belőle kilépni, az újban látta a jövőjét.
Egy olyan lány után bánkódni, akinek nem te voltál az igazi, nem téged szeret - szerintem teljesen felesleges, hisz úgysem lennél mellette boldog. Igazából ez csak hiúsági kérdés, azt nehéz feldolgozni, hogy valakinek nem jelentettél sokat, tud nélküled élni, miközben te szeretted. De biztos volt már fordítva is, amikor egy lánynak tetszettél, de neked ő nem jött be annyira. Azt kell tudatosítani magadban, hogy attól még se te, se a neked nem tetsző lány nem értéktelenebb semmivel. Majd jön más, akinek meg ti lesztek vonzók, és az exed kevés. Az élet ilyen. Inkább örülj annak, hogy időben kiderült, nem egy házasság, meg x gyerek után. Mindenki megtalálja a párját, csak idő kérdése. :)
Kitartást neked! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!