Valaki járt már porul gyermekes nővel?

11.

Neki biztos jobb. És a gyerekének? Valamennyire ide tartozó elég gusztustalan dolog, amikor az emberek "gyerekem"-ként hivatkoznak a valaki mással közös gyerekükre, mintha az a gyerek kizárólag az övék lenne és ráadásul a léte is csak őket szolgálná, nem fordítva.

Általában a mentálisan legegészségesebb felnőttek azokból lesznek, akiket egy apa és egy anya nevel fel közösen egy szerető háztartásban. Az apakép és az anyakép ugyanúgy kell a gyerekeknek.

Aki fiú apa nélkül nő fel, abból nagyobb eséllyel lesz tutyi-mutyi férfiatlan lúzer, aki lány apa nélkül nő fel, abból nagyobb eséllyel lesz ribi, aki más férfiakkal való szexből próbálja pótolni az apai szeretetet, amit soha nem kapott meg.

Először is attól, hogy valaki elvált nő, még nem jár együtt azzal, hogy nincs képben az apa. Van, ahol nagyon is jelen van a gyerek életében: az én ismeretségi körömben pl. a közös felügyelet a "divat", a gyerek ugyanannyit van az anyjával, mint az apjával. Kapásból 4-5 ilyen családot tudok. Itt nyilván az apuka is beszáll a költségekbe, és apaképként is jelen van a gyerek(ek) életében, nincs szükség pótlékra.

A másik kérdés a párkapcsolat igénye. Párkapcsolatra az emberek többsége vágyik, ha elvált, ha nem. Ezen a téren nagyon vegyes a kép az ismerősi körben. Van, ahol házasság/közös gyerek van - ott értelemszerűen egy családként élnek, bár most így jobban belegondolva, az általam ismert eseteket, ezekben a családokban a nő az, aki többet tesz a családi kasszába. (Nem állítom, hogy általános dolog, de én csak ilyen családokat ismerek személyesen.)

Aztán vannak olyanok is az ismerősi körben, ahol a gyerekes nő együtt él egy férfival, de a költségeket közösen fedezik.

És van egy harmadik szituáció, ilyenből is többet ismerek, amikor nincs együttélés, csak "járnak", esetleg a hétvégét együtt töltik valamelyikük lakásában, de attól még párkapcsolatban vannak.

Mondjuk nemtől függetlenül a statisztikák szerint az elvált szülők anyagi helyzete a legrosszabb, szóval valahol érthető, ha az elvált emberek (férfiak és nők egyaránt) az együttélést preferálják, egyszerűen azért, mert két jövedelemből sokkal könnyebb megélni közösen.

Összességében én tudomásom szerint egy olyan családot sem ismerek, ahol az elvált nő eltartatja magát az új párjával. Biztos van ilyen is, de én még nem láttam rá példát, pedig sok elvált nőt ismerek. Valószínűleg "más körökben" mozgok, mint mások.

Én 26 vagyok, a nőm 34, egy kisgyerekkel. Fél éve tart, eddig egész jó. Ennek oka, hogy nincsenek elvárások, csak sodródunk az árral. A kapcsolat a következő tranzakciós tényezők alapján működik:

A nő szempontjából: Én jól nézek ki, jó a személyiségem, jó a kommunikáció, jó a szex. Meghallgatom, figyelek rá, és az egójának is jót tesz a dolog.

Az én szempontomból: Nekem nincs lakásom, így nála tudok lenni hetente párszor. Egész jó külsejű nő, van kémia, szexhez jutok. Mivel nagyon sokáig incel voltam, ezért csapnivaló az önértékelésem, nincs férfiúi önbecsülésem, továbbá van bennem egy kollektív gyűlölet a nők felé, ami miatt ugye ha lenne rá pénzem sem tudnék élettársat fogadni vagy gyereket vállalni.

Szóval jól van ez így most, aztán majd lesz valami.

A lényeg, hogy ne legyenek elvárásaid!

Te meg honnan veszed, hogy én élősködök bárkin is, te szerencsétlen?

Nem kell nekem venni semmit, nem kell kaját adni, nem kell pénzt adni, bármi van, felezzük a költségeket. Nem ott lakok, hanem csak hetente párszor ott alszok. Gondolkozzál már, mielőtt mondasz valamit!