Jó döntés volt? Mi a véleményetek róla?

4 év 8 hónap után szakítottunk a párommal, közös megegyezés alapján. Nagyon nagy szerelemnek indult, később nagyon erős szeretet, körülményeknek és a természetének köszönhetően lett vége.

A körülmények: pár éve felbehagyta a főiskolát, ezáltal előlről kellett kezdenie és 2 évet ez miatt fizetnie kell, ami által muszáj dolgoznia suli mellett. Az utolsó 3-4 hónapban teljesen atvette az életét a stressz a munka suli kombinációja miatt, de én mindig is megértettem, ki álltam mellette, támogattam, biztattam és azt akartam hogy minél jobb legyen neki,minél könnyebben veszelhesse át ezt az időszakot. Rengeteg energiát öltem ebbe bele, és vissza szinte semmi nem jött, kedvetlen volt mindig stresszes és fáradt, csak saját magával foglalkozott. Nekem ez persze nem tetszett, ha meg megszóltam akkor én voltam a rossz. Ő úgy döntött saját magával szeretne foglalkozni ez a kapcsolat neki már teher, nem akar rám energiát fordítani, pedig én soha semmitől sem tartottam vissza, soha nem is akartam megvaltoztatni. A félelem miatt, hogy esetleg valami rosszul sül az életében, teljesen ki akarja zárni az érzelmeit, még meg is mondtuk hogy érzünk egymás iránt valamit igaz már nagyon kevés, de ő ezt teljes mértékben el akarja nyomni, hogy csak saját magára koncentrálhasson. Nincs harmadik személy a képben nem is akar egy jó darabig. Viszont a kapcsolatunk alatt egy nagyon őszinte embernek ismertem meg, baratilag is egy hullámhosszon voltunk mindig,kisebb gondok voltak a kapcsolatunkban, érzelmileg mindig manipulált mindig mindeben ő akart irányítani,viszont millió jó pillanatunk is volt.

Úgy beszéltük meg ha találkozunk nem fogjuk levegőnek nézni egymást, és baratilag fenn tartjuk a kapcsolatot csak bizonytalan vagyok hogy ez így működhet e.

22/F