Mi volt az oka annak, hogy egyetlen szó nélkül eltűntél egy másik ember életéből?

Én a városom sok sok lakosában nagyon nagyot csalódtam, persze volt egy-két kivétel akivel tartottam a kapcsolatot. 3 éve kimentem külföldre dolgozni , és itt sajnos megszakítottam a kapcsolatot szándékosan velük is, ami utólag belátva tényleg nem volt egy szép dolog, de mindezek felületes barátságok voltak.

sokan kihasználtak, becsaptak ( köztük a párom, és egy régi barátom ) én pedig agyilag besokalltam. Szomorú lettem nagyon és összecsomagoltam és mentem..

tervezem a hazatérést, meglátjuk mi lesz belőle..

Par emberrel ez egy teszt volt nalam.

Nem igazan hittem el, hogy csak azert vannak velem, mert csak en keresem oket. Szoval eltuntem, hogy lassam, hogy mennyi idobe telik amig ramirnak vagy valami.

Erdekes modon egyik se jelentkezett tobbe.

Egyszer megtetfem, nem vagyok büszke rá. 3 hónapot randiztunk, 2x szakítani akartam, de szörnyen akaszkodott a srác, harmadjára már inkább köddé váltam.

Borzasztóan idegesített néhány később felszínre jött tulajdonsága.

30N

Többször is csináltam ilyet. Elegem lett a személyekbol, a felesleges dramajukbol, az üres, felszínes szovegeikbol, a lehuzós negatív erzelmeikbol.

Ha nem üvöltött az irasomon hogy én imádom őket akkor azonnal kiakadtak, hogy én miért vagyok velük flegma, ha nem írok vissza egy ideig akkor miért szarom le őket, holott ok nekik szükségük van rám és vegyem őket figyelembe.

Sokszor borzalmas volt velük a kapcsolatom, de nem adtam hangot nekik, ők meg nem voltak képesek látni sem mennyire szarban vagyunk. Annyira nem volt fogalmuk semmiről, olyan mintha egy kisgyerekkel beszéltem volna, és már ha akartam se tudott érdekelni mit éreznek.

Szerettem őket nagyon is. Nem bántottam meg. Attól hogy én nem foglalkozok velük mert kibírhatatlanok, nem én leszek a kocsog. Ők is ugyanúgy engem hibáztatnak mint te a másikat, hogy én nem babusgatom őket többé.

Senki nem fog téged ok nélkül elhagyni.

#6-os válaszoló írja a kulcsot:

"de anno még éretlen és gyáva voltam ehhez."

igen, aki ilyet csinál, az gyáva és éretlen és erre nincsen mentség. Nekem is voltak olyan netes randijaim, akikkel egyszer találkoztam, vagy nem is találkoztunk IRL, csak telefonáltunk vagy skypoltunk, de annyi mindig volt bennem, hogyha úgy éreztem, hogy nem OK a kapcsolat, akkor legalább felhívtam, vagy egy nyomorult emailt írtam, hogy nem akarom tovább folytatni a kapcsolatot. És utána tényleg nem volt velük semmilyen kapcsolat, de legalább annyi visszajelzés kellene, hogy VÉGE VAN.

Tele lett a pohár. Hónapokig ismerkedtünk, miután közel kerültem hozzá, akkor tudtam meg, hogy épp szakított a barátnőjével. Ezt el tudtam fogadni, hogy kell neki egy kis idő, míg azt kiheveri. Aztán egyszer azt is elmesélte, hogy beleszeretett egy külföldi lányba, akivel azóta nem találkozott. Úgy volt, hogy túl tudja magát tenni azon a dolgon, de nem sikerült. Vele is elkezdett találkozgatni, illetve mi is összegabalyodtunk, de én le akartam zárni. Aztán nem sikerült. Eléggé kedveltem őt, és abban az időben még adtam is volna esélyt egy se veled-se nélküled kapcsolatnak. De volt, hogy 1-2 hétig nem keresett, csak amikor neki úgy hozta kedve, illetve annak ellenére, hogy tudta, hogy azért érzelmi szinten is kötődök hozzá, néha hihetetlen módon dörgölte az orrom alá a többi tűzbe tartott vasat.

Elegem lett ebből. Úgyhogy bár először hajlottam rá, hogy szóban vetek véget ennek az egésznek, egyszer annyira felcseszte az agyam, hogy szó nélkül offoltam.