Akinek a partnere depressziós volt, hogyan tudtatok segíteni?

Erre írtam hogy szeretem, de én nem tudom úgy elviselni ezt tovább hogy igazából ő nem tesz értem semmit, és ilyen beszólásokkal bombáz néhanapján.

Hát szerintem szeret. Vsgyis nem tudom. Elég önbizalomhiányos vagyok... Amíg minden oké volt nála, tervezett velem és mindig kitartott ö is mellettem. Most meg egyáltalán nem tervez velem. De keres, ír, hív, találkozni akar, velem akar lenni, alig várja h együtt legyünk, együtt akar ünneoelni velem. Megosztja azt a bánatát amit nem mondd el senkinek. Mikor mélyponton van és mindenkit ignorál, velem akkor is beszél és mintha hozzám menekülne..

Én viszont képtelen vagyok így, tervek nélkül élni.

Meg mikor azt mondja hogy nem akar tovább velem semmit.. Hogy mondhatnám én azt 100adjára is h én meg akarom veled tovább? Nem akarok lábtörlő lenni, nem szaladhatok utána tovább úgy hogy tükörbe tudjak még nézni.

És nem fogja fel h ő tesz mindent tönkre maga körül.

Épp ma kérdeztem h tényleg utálsz, erre semmit nem mondott.

De korábban mi mondtuk sokat egymásnak kedveskedve mikor azt akartuk kifejezni h szeretjük egymást (ez most abszurd, de igaz)

Az az igazság h akár velem, akár nélkülem, azt szeretném h boldog legyen. Nagyon értékes és jó ember. Megérdemel egy jó életet.

Nem akarom azt gondolni h én hozok áldozatot. Meddig szabad elmenni?

Valahol szeretnék hinni benne h ki tud mászni belőle.

Csak azt szeretném őszintén tudni hogy szeretett e valaha vagy most.

Mikor megkérdezem mindig csak legyint hogy abszolút rosszra gondolok, mert ennek nincs köze hozzám csak a fejében lévö káoszhoz.