A baratnom akivel voltam szemelyiseg zavaros, pontosan bipolaris depresszios. Az egyik szemelyisege egy csodalatos es erzekeny not takar, de a masik egy fektelen es duhaj lanyt. Mi tegyek ha a kovetkezo szitu volt?

Terápián volt már?

Ha szereted, akkor ne engedd el. A depresszió borzalmas dolog, lehet gyógyszert is kellene szednie rá. Alkoholt viszont nem tudom minek fogyaszt, ha rossz hatással van. Mindent meg lehet oldani, de nagy odafigyelés és önfegyelem kell hozzá.

A bipolaris depresszio az katasztrofa. Hagyd hadd menjen. A mas pasival valo csokolozasra ez ugyse mentseg, mint az alkoho se. Nem hiszem, hogy osszetevesztett volna a aratoddal. Az a valoszinubb, hogy mar nem szerelmes beled csak ezt o maga se erzekelte es ezert szegyelli magat annyira. Tiszta ugy, hogy legalabb utana megmondta szakitsatok.

A te jobbat erdemelsz az pedig egeszseges embertol is azt jelenti leforditva "nem kellesz nekem keress mast" csak igy jobban becsomagolta a keseru pirulat.

En is bipolarissal elek es hiaba a gyogyszerelese rettenet nehez vele egyutt elni. En elotte mindent elolvastam errol a betegsegrol es ennek ellenere belevagtam a kapcsolatba. Sajnos nem volt jo otlet.

Szoval sirasd meg, heverd ki es lepj tovabb.

A bipoláris depresszió kedélybetegség, nem pedig személyiségzavar. Hasonló személyiségzavar a borderline, bár a kettőnek az okai teljesen különbözőek, csak a betegek viselkedése hasonlít.

Amúgy ha menni akar, akkor menjen, attól függetlenül, hogy egészséges vagy beteg.

Sajnos én is depresszióban szenvedek. És mint ilyen, magamból kiindulva annyit tudok mondani, hogy szerintem a lány még szeret téged. Nem tudom én sem, miért iszik az, aki nem bírja, és ez nem mentség arra, hogy megcsalt. Azt viszont elhiszem, hogy amikor tudatosult benne, hogy mit tett, akkor borzasztóan érezte magát. A depressziós embereknek szokása eltaszítani maguktól azokat, akik fontosak nekik. Talán védelmi mechanizmus, nem tudom, de magamon is észreveszem. Most ő úgy érezheti, hogy tönkretett mindent - ami nyilvánvalóan a leírásod alapján nem igaz, de a betegsége miatt túlparázza, és sokkal súlyosabbnak érzékeli. Ezért ösztönösen menekül, és később, amikor kissé kitisztul a feje, akkor fog rájönni, mekkora hibát vétett, amit szintén súlyosbítani fog az állapota. Szerintem próbálj meg beszélni vele még egyszer, megnyugtatni, és próbáld érvekkel elmagyarázni, hogy csak a depresszió miatt érzi azt, amit érez.

Sokan nem tudják sajnos, hogy hogyan is kellene kezelni a mentálhigéniai problémákkal küzdőket. Rajtam az észérvek segítenek, de idő kell, amíg elvonul a fekete felhő. Nem tudom, meddig voltatok együtt, de csak kitapasztaltad az idő alatt, hogy hogyan is lehet hozzá szólni. Szerintem egy próbát megér. Ha akkor sem hajlik, és tovább hajtogatja, amit eddig, akkor vagy menthetetlen, vagy tényleg más van képben.