Hagyjam el vagy ez normális egy kapcsolatban?

Olyan tökéletesen indult, ő az első nekem. Az első csók után egy héttel valaki már megpróbált rámászni az egyetemen. Állítólag le tudja őt állítani, de facebookon már az furcsa volt, hogy beszívezte a profilképét (egy másik lány is a barátomnak), ugyanazt a képet osztották meg közösségi oldalon, mintha együtt lettek volna, teljesen úgy tűnt, ugyanabban az időben. Szerinte normális, hogy ismerkedik, barátkozik új lányokkal is, attól hogy velem van. Különösebben nem érdekelne, csak egyszer hoztam fel, hogyha már hónapok óta szeretjük egymást, akkor legalább egy közös képet kitehetnénk, egyenesen kiakadt, hogy mit gondolok magamról, hogy én vele közös képet. Nehezen bízom már benne, de alapjáraton nehezen bízom emberekben már régóta. Történt más is, csak nem akarom most leírni, mert hosszú. Pár napja mondta, hogy meg kéne változnom. Legyen sok önbizalmam, ne legyek vicces olyan gyakran, mert neki az fárasztó. Ne beszéljek néha sokat, ne csapongjanak a gondolataim. Ne gördeszkázzak, pedog tudja, hogy azt imádom és hozzám tartozik kiskorom óta. Vannak olyan ételek, amiket én szeretek, de ő nem. És azt akarja, azokat se egyem soha, mert az szerinte nem jó. Pl. kiakad ha eszek répát csakúgy főzés nélkül, mert szeretem ahogy ropog. Alapból mindent szeretek, de mindent le akar rólam faragni, ami én vagyok. Nem tetszik neki, ha néha random kijön belőlem egy-két érzés megfogalmazva, hogy szeretem őt, úgy, hogy benne van a lélek szó. Az elején volt pár kézzel írt levél is, már nincs, mert hogy nincs ideje írni. Néha felhív részegen este 11-kor,de nem tilthatom meg, hogy ne sörözzön a barátaival vagy nem tudom már kivel mivel mot csinál, nem tudok rajta kiigazodni. Egyszerűen kezd elegem lenni belőle. Egyébként ő egy másik városban tanul és lakik, most végzős az egyetemen, egy órára tőlem. Párszor nekem kellett a vonatjegyét kifizetni, mikor hozzám jött, mert még akkor nem kapott ösztöndíjat. Ilyen egy normális kapcsolat vagy nem, valaki... ez az első és félek. Közben meg találkoztam egy csoporttásammal valamelyik nap, és nagyon jó volt vele, ahogy megölelt, az maga volt a csoda, s minden pillanat tökéletes volt vele, nem féltem tőle, nem akad ki, mert nem vagyok átlagos.