Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egy két éves kapcsolatban normális az, hogy az egyik fél hirtelen egy kis elhatárolódásra vágyik, vagy helyes döntés a szakítás?
Néhány hete szakított velem a barátom, mert állítása szerint pár hete már nem olyan szívesen tölt velem annyi időt, mint régen, és nem mindig érzi, hogy van kedve velem beszélgetni, de előtte ilyen sosem volt. (Sírt a szakításkor, pedig nem érzelmes ember, és pár napig eléggé rosszul volt) Viszont nekem is voltak olyan időszakaim, amikor szívesebben foglalkoztam volna a hobbimmal, minthogy épp vele találkozzak, de utána az együtt töltött idő mindig kárpótolt, és egy idő után elmúlt. (És ő is azt mondta, hogy szeret velem lenni, még ebben a problémás pár hétben is élvezte a velem töltött időt, csak kicsit türelmetlen volt)
Hozzá kell tenni, hogy történt valami az életében, ami tudom, hogy érzékenyen érintette, és körülbelül ehhez tudom kötni, amikor furcsán kezdett viselkedni. Ezt nem beszélte meg senkivel, először nem is tudtam, hogy mennyire a lelkére vette, de ő egyébként sem beszélt sokat a problémáiról, így nem is furcsálltam.
Én voltam az eddigi leghosszabb kapcsolata, és állítása szerint a legjobb is, látszott, hogy fáj neki, hogy szakítania kell, viszont azóta nem is beszéltünk, pedig nyugodtan váltunk el minden veszekedés nélkül.
Szóval, a kérdésem az lenne, hogy szerintetek jó döntés volt részéről a szakítás? Vagy normális egy kapcsolatban, hogy vannak kisebb hullámvölgyek, és csak ő nem tudta ezt kezelni?
A kapcsolatunk egyébként jó volt, nem voltak nagyobb vitáink, a szex nagyon jól működött, volt közös hobbink, és közös témák, szerettük egymás humorát, megkaptunk egymástól mindent, amit vártunk.
Az igaz, hogy abban a pár hétben én is kicsit hisztisebb voltam iskola miatt, és nem toleráltam úgy a viselkedését, mint normálisan.
válasza:Mi történt az életében?
Az oka (szerintem) az, hogy nagyon szeret, de a problémája (amit őt igy értintette) abban úgy érezte nem számithat rád.
Az én történetem (szintén két év után)
Én az ex barátnőmbe nagyon szerelmes voltam, akkor hagytam el, amikor gyűrűt akartam venni, de történt egy dolog, és nem, hogy biztos fal lett volna mögöttem hanem eltávolodott. A lényeg, hogy nagyon sértve éreztem magamat, és kissé visszahúzódtam (egyébként miatta éreztem magamat sértve) de ő nemhogy észre sem vette, két hét hallgatás után nekem kellett megmondani, hogy a tüske még ott a lelkemben, és már van benne egy második is, hogy nem érdekli. Erre ő egy olyan mondatot mondott, amit a mai napig nem bocsájtottam meg neki! Szerettem, (Istenbizony) de ott felálltam a cukrászda asztalánál, és szakitottam vele. (a mai napig nem érti szerintem miért)
Gondolom nem teljesen ugyanez a helyzet, de én arra kérdeznék rá, hogy: Azt érezte e, hogy ő második melletted, és nem érzi esetleg, hogy biztos fal vagy az életében, akire mindig,minden körülmények között számithat rád? Nem az e az oka, hogy ebben a nagy bajában valamiben nem úgy számithatott rád, ahogyan neki kellett? Ha ennyire szuper érzékeny a férfiember lelke, férfi létére is megérzi a lekisebb rezdülést is a kettőtök között, a legkisebb bizonytalanság is, amikor nem csak egy lehelletnyit hagyod magára neki azt mondja: nem számithatok rá ha bajban vagyok!
Ezt nagyon fontos lenne átbeszélni!!!
válasza:"de ő egyébként sem beszélt sokat a problémáiról, így nem is furcsálltam. "
Ezen gondolkodtam el.
Nem lepne meg ha kiderülne, hogy "észre kellett volna venned". Mi férfiak nagyon be tudunk zárkózni, de arra számitunk aki észreveszi, hogy baj van, és odajön.
Azt a nőt vettem feleségül aki rámnéz, és tudja ha baj van. (nekem amúgy is rezzenéstelen arcom van szinte mindig) Mégis azonnal kiszúrja már azt, ha munkahelyen beszóltak, és nem tetszett nekem.
Két jótanács, ha ez lenne a helyzet amire tippelek.
1. NE AKARD VISSZASZEREZNI! (exem ezt a hibát elkövette, látni sem akartam, de egyre erpszakosabban próbálkozott (a végére már nagyon durva, néha bűncselekményekkel, de ez más tészta)) Ezzel taszitod el végleg!
2. Légy támasz.
Bújj hozzá, ne kérdezz, csak legyél ott. Ha sirni akar sirjo, vigasztald. Erre van szüksége. Nem okok keresésére, "komoly beszégetésére". Légy Péter. (a kőszikla! Ezt akarja valszeg) Mellesleg ez lesz a legnehezebb a számodra, nem kérdezni, csak sziklának lenni :) Most még visszaszerezheted, de már nem sokáig. A következő esélyed 3-6 hónap múlva lesz, amikor letisztul a lelke, és újra befogadó lesz feléd. (most nem az, ezért taszitanád el)
Nagyon köszönöm a válaszod!
Nem akarom konkretizálni annyira ezt az eseményt, de a lényeg az, hogy iskolához kapcsolódik. Régen nagyon kevés önbizalma volt, és az egyetemen elért sikerei adták meg neki az önbizalmat. Egy viszonylag fontos beadandója volt, amivel sokat dolgozott, de nem sikerült olyan jól neki, és a tanárai baszogatták miatta. (Most így belegondolva megkért, hogy nézzek rá, de éppen nem volt időm, és amúgy sem annyira értettem hozzá)
Ezután felhívott nevetve, hogy mi történt, és nem is beszéltünk róla többet, másfél héttel később mondta, hogy igazából ez elég rosszul érintette, amikor kérdezgettem, hogy mi baja van mostanában. Látszott, hogy tényleg ki van akadva, és azt mondta, úgy érzi magát, mint a gimnáziumban, amikor a tanári piszkálták. Próbáltam vele erről beszélni később, de igazából nem nagyon tudtam mit mondani.
Nem kerestem már három hete, és ő sem engem. Vele akarok lenni, de nem vagyok hajlandó megalázni magam előtte, vagy könyörögni. Mivel az eddigi barátnői mindig vissza akarták könyörögni magukat, én pedig semmi ilyesmit nem tettem, lehet, hogy ez is bántja a lelkét, és másfél héttel a szakítás után összejött valakivel. Biztos vagyok benne, hogy semmi sem volt közöttük a lánnyal, amíg velem járt, ráadásul egyáltalán nem esete, nem túl szép lány, és közös ismerőstől tudom, hogy a személyisége is olyan, amit volt barátom mindig fennhangon gúnyolt. Inkább tűnik a helyzet olyannak, hogy ő volt kéznél, és könnyen fel lehetett szedni.
Szóval, most erősítem magam, hogy hamarosan tiszta fejjel fel tudjam keresni, de most még idő.
De elgondolkodtatott a válaszod, lehet, hogy tényleg az volt a baja, hogy az egyetlen dolog, amivel problémája volt az életében, vagyis az egyetem, abban nem tudtam neki segíteni, mert teljesen más szakon vagyok. A lány pedig, akivel most együtt van, évfolyamtársa, és nagyon komolyan veszi a tanulást.
válasza:A három hét bőven sok.
Viharsebesen fel kéne hivni, és áthivni magadhoz egy "baráti sörözésre".
A másik csaj egyértelmű: Támaszt keres, a külső nem is fontos neki!
Amire figyelj.
1.NE használd a "beszélni akarok veled" kifejezést. Ez a férfi számára "úristen, komoly beszélgetés lesz, nem akarom!" -et jelent! (ezt egy életre tanuld is meg ;))
2. a helyszin legyen kötetlen, bizalmas. Nála, vagy nálad. Ahol az érzelmek folyhatnak ha kell.
3. Kedvesen hozd fel, hogy számithat rád, és most nincsen helye a felelőség megosztásnak. Ez rajtad múlott, ez a te sarad!
4. Biztositsd afelől, hogy ez soha többé nem fordulhat elő, ezért is hivtad meg, mert mellette vagy
5. reménykedj, hogy ez elég. Nagyjából 30%-ra saccolom.
Tudd: A férfi bizalma egy nőben, egy életben, csak egyszer inog meg! Soha többé
nem lesz lehetőséged arra, hogy meginoghasson. (ezért is szakitott azon nyomban!)
Amiben reménykedhetsz, hogy ez csak megingás, nem égető/fájó csalódás neki odabent, mert akkor veszett fejsze nyele...
válasza:Egy héttel a szakítás után ráírtam, de csak pár szót váltottunk, semmi komolyabb beszélgetés. És éreztem, hogy bunkó velem, mintha nem akarná, hogy keressem, pedig nem tűnt úgy, hogy tudatosan haragudna rám, vagy csalódott volna bennem. Lehet, hogy így két héttel később majd más lesz.
Köszönöm a válaszod!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!