Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elhagyott. Már nagyon régóta rosszul érzem magam. Nem akarok öngyilkos lenni, de örülnék, ha egyszer nem ébrednék fel reggel. Mit tegyek?
válasza:Azt nem döntheted el, hogy mit érzel, de azt igen, hogy mit csinálsz.
Kapd össze magad, tanulj, azt lehet bőgés közben is, hidd el.
Az élet megy tovább. Szerinted mi lenne, ha az első szakítás után mindenki meg akarna halni?
válasza: válasza: válasza:Szerintem meg ne felejtsd el. Tanuld meg, hogy hogyan lehet legyőzni minden nehézseget. Gondolj csak a szep reszere es azokat tedd egy kepzeletbeli fiokba. Kezdj el sportolni, vagy talalj valami hobbit ami lekot. Tanulni meg muszaj, anelkul sehova sem jutsz el. Hidd el egyszer csak tul fogsz rajta jutni es csak egy szep emlek lesz (tapasztalat). Az ekezetek hianyaert bocsi csak a telom billentyuzete valamiert beszart es nem enged ekezeteket irni.
20F
válasza:A munka szabaddá tesz! Tartja az Au... izé mondás. Nos szerintem ez a bánat olyan erővel emészt ami bámulatos! Csak meg kell fodítani az erő vektorát, hogy leépítés helyett építsen inkább... az az nyugodtan fordítsd ezt az energiát a tanulásra. Hidd el előrébb leszel.
A sport is nagy jó stressz levehető! Egyetemen úgy kell tesi félév, hát keresd meg azt a sportot ami lefáraszt!
válasza: válasza:20 évesen tényleg vége az életednek, már semmi sincs előtted, te már megtetted a magadét! Ember, 25 évesen már 5 lányon leszel túl! Mit siránkozol? Férfi akarsz lenni, vagy megmaradni picsogós kisgyereknek, akinek elvették a homokozóban a műanyaglapátját?
Állj a tükör elé, és mint egy boxoló mond már el magadnak hogy egy siránkozó anyuci kedvencét látod, és utána ébreszd már fel magadba a tökös cowboy-t. Küld el ezt a kis h*lyegyereket a francba, mond meg magadnak, hogy a magad ura vagy! Szerinted a sok millió ember közül nem létezik az, hogy ugyanúgy, ha nem jobban fog szeretni téged valaki?
Tudom miről beszélsz, én is jártam ebben a szituban. Én így jöttem ki belőle egy életre. Ha nem kellek, akkor azt vehetem úgy, hogy kiszállt, cserben hagyott ebben a témában. Ő döntése, fogadd el. Vagy fogd fel úgy hogy elárult, cserben hagyott. Sírsz egy áruló miatt? Kösd le magad más dolgokkal.
válasza:Lépj tovább! (tudom, nagyon nehéz, magam is hasonló cipőben járok éppen...) Hidd el, hogy NEM ő az egyetlen a világon! Leszel még szerelmes, lesz még boldog párkapcsolatod, talán több is. Nagy butaság lenne megfosztani magadat ezektől a lehetőségektől! Gyászold meg, de zárd le a múltat, és nyiss a jövő felé, mert neked is jár a boldogság! És el is jön! Csak higgy benne!
N
válasza:Köszönöm a válaszokat. :) Elég sok dolgot kipróbáltam már azok közül, amiket mondtatok pl. eljárok futni, tesiként felvettem a focit, ami régen nagyon fontos volt az életemben és főzni is tanulok… de még mindig nem az igazi a helyzet.
Lassan tényleg eltelik egy év a januári szakítás óta, fél éve már nem is láttam, de még mindig hihetetlenül fáj az egész. A nap nagy részében továbbra is csak rá tudok gondolni. Sokkal jobb volt minden, amikor vele voltam.
Az a jelenlegi helyzet hogy mostanság volt a szülinapom és elég nagy meglepetésre felköszöntött sms-ben. Örültem és nagyon elérzékenyültem, amiatt hogy gondolt rám. Megköszöntem neki és voltam olyan idióta, hogy odaírjam, hogy nagyon hiányzik. Ezután eszembe jutott, hogy nyáron hányszor írta és kiabálta a telefonba takarodjak az életéből. Többször megszakadt a kapcsolat, végül mindig írt és kérdezte, hogy hogy vagyok. Bár legtöbbször csak mutogatta a képeket, hogy milyen boldog most, és mennyi helyre eljutott amióta nincs velem. Kicsit mintha mindig visszatért volna belém rúgni. Közvetlen előtte lévő nap, hogy megtudtam, hogy mással van azt írta, hogy sokat gondol rám.
Visszatérve a szülinapra. Eszembe jutottak ezek a dolgok. Rákérdeztem, hogy miért köszönt fel, ha már annyiszor elmondta, hogy takarodjak az életéből. Erre persze jött a válasz, hogy mekkora marha vagyok és hiba volt felköszöntenie és nem lesz ilyen többé.
Kb egész évben megalázott, mégis nagyon hiányzik, mert a jó dolgokat nem tudom elfelejteni és elengedni. Nem értem, hogy az emberek hogy tudnak így megváltozni pár hét leforgása alatt, ahogy ő is tette. És nekem miért nem elég ahhoz egy év sem, hogy feldolgozzam azt, hogy egyetlen ember, akiben megbíztam, és akit teljes szívemből szerettem ellökött magától?
Ha valaki lesz olyan hihetetlenül jófej, hogy mindezt elolvassa annak nagyon szépen köszönöm.:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!