Hogyan felejtsem el az exem?

hat, en mindent elfojtottam. elso par nap maga volt a pokol, de alapvetoen is egy szornyu helyzetben hagyott ott. enni nem tudtam, a letezes minden pillanata fajt, barmit csinaltam, szoritott az uresseg.

aztan azon gondolkoztam, hogy o biztosan jol elvan, lehet, mar csajozik is, mig en szenvedek. ez sokat lokott rajtam, nem akartam szenvedni valakitol, akit mar nem is erdeklem. nem tehetem ezt magammal. aztan probaltam emberekkel talalkozni (teljesen uj orszagba kerultem, senkit se ismertem), hogy lekossem magam. onfejleszto konyveket olvastam. aztan par hetre ra felmentem egy tarskeresore, semmifele konkret tervvel, csakhogy beszeljek legalabb 1-2 szot ferfiakkal, megtapasztaljam milyen ujra szinglinek lenni, stb. aztan megismertem a mostani baratomat (aki valoszinuleg hamarosan ex lesz, az elet ironiaja, hogy ilyen poszt ala irok). hasonlitgattam eleinte az exemhez, aki figyelmesebb volt meg megnyerobb a felszinen. aztan rajottem, hogy bizonyos dolgokban hozza jobban passzolok, megha nem is akkora a szerelem, mint az exemnel. ertekeltem ezt. tobb biztonsagot ereztem. en nem is akarok visszagondolni a multra, nem, nem, nem, a multat hagyni kell, az a legegeszsegesebb dolog. haladj elore, nezd mit ad neked az elet, aminek vege lett, annak okkal lett vege.

haladj elore, koncentralj a jelenre. ez mind fejben dol el. megeri magadat sovarogtatni valaki utan, aki semmibe vett? legyen tobb buszkeseged.