Van Itt olyan, aki szerette a párját, mégis inkább a szakítás mellett döntött, mert nem úgy bántak vele, ahogy kellene?

Mondd el neki ezt. Ha nem érti, vess végat neki.

41/F

Párom külföldön dolgozik,s olyan sokat túlórázik,hogy ki tudjak mellé menni lakni,hogy csak chaten van ideje néha rám írni valamit meg megírni mennyire szeret. Ha meg nem dolgozik akkor meg a haverjaival van az ottani kocsmában vagy a haverjánál így néha-néha videó chatelünk is ,de csak ha van felesleges 1 órája rám ami hetente 1x van vagy nincs mert mégsem poshadhat otthon a szobájában így kimozdul inkább,de attól még ugyanúgy szeret. Ezért minden nap bebiztosítom,hogy mennyire őszíntén szeretem,így nem kell aggodnia,még akkor sem ha mondjuk egy két napig nem írna mert a munka mellett vannak programjai. Maximum karácsonykor szeretnénk össze költözni és addig mind a ketten gyűjtünk rá.

24N

Tudnék én is beszélni ilyenekről a másik oldalról:D

A folytonos ígérgetések, be nem tartott ígéretek, viselkedés... valahogy nem jött át. Bármit csináltam, mondtam abba bele tudott kötni.

Pl itt sok lánynak az zavar hogy a párja féltékeny. Én egyáltalán nem voltam az, erre ez volt a baj. (Nem néztem bele se laptopba, se telóba se facebookba semmibe)

Jó persze nem vagyok tökéletes elismerem, de olyanokba tudott belekötni, ami szerintem alap dolog hogy nincs, vagy mondhatnánk már már mondvacsináltnak indokok, amellett hogy rengeteg ígéret csak ígéret maradt sok időn keresztül.

Ebben az esetben azt kell csak észrevenned, hogy nincs is kapcsolatod. Mert ez nem az.

A távolság nem akadály, hogy legalább egy-egy sort tudjon írni, és 10 percet szánjon rád.

Fizikailag sincs melletted, érzelmileg se, nincs kommunikáció, nem is tartja veled a kapcsolatot, csak bestoppolt, hogy te vagy a csaja, ő meg addig ki tudja mit csinál.

Annyi változik, ha kidobod, hogy nincs hiszti, amiért keresni merted.

Nekem nem távkapcsolat volt, együtt is éltünk. Az elején minden szép/jó, kb fél évig. A haverokkal meg az unokatesóval nem tudtam versenyezni. Állandóan legyen nálunk a buli, mert a többiek otthon anyuval laknak. Majdnem mindíg mindent mi fizettünk. Soha senki nem maradt takarítani, de a házat végighányni jó volt. Mindezt suli meg munka mellett. Ha bármi konfliktus volt, mindíg a haverok voltak a fontosak,azok akik soha nem mozdították meg felé a seggüket, csak ha ingyen buli volt, vagy tőlünk kellett kölcsön kérni. Átköltöztünk apóshoz, onnan meg még két helyre, mire kikötöttünk unokatesójánál. Nem tetszett neki, hogy nem volt megengedve az állandó buli ezeken a helyeken.

Aztán jött a mélyrepülés. Nulla magánélet, és az a kevés pedig rendszerint elmaradt, mert fontosabb volt xbox az uncsival. Volt egy motorunk, nagyon szerettük, aztán el kellett adni, mert adósságot csinált az uncsi. Vett fel neki hitelt is. Aztán amikor közöltem, hogy ez így nem jó, akkor megkérte a kezem, és mivel aznap este bulizni akart a helyettem töltött idő helyett, kitalálta, hogy jöhetne a baba. Amíg ezen sokkoltam, lelépett. Aztán elkezdett a haverja barátnőjével suttyomba beszélni. Összemelegedtek. Utána megcsalt a főnökével. Folyamatosan spóroltam, hogy újra függetlenek lehessünk ennek ellenére, hátha akkor megint jó lesz. Amikor a kaució és egy havi albérlet pénzünk árát, amit az én fizetésemből raktam el, odaadta az uncsinak, feladtam. 2 év után vége lett. Szakításnál még esedezett, ígérgetett, de bennem meghalt iránta minden.

Mindennél jobban szerettem azt az énjét, aki néha előbukkant, akibe beleszerettem, de ennyi sz.rt én se tudtam tovább tűrni. Szerintem még így is túl sokat viseltem el.