Ha közösen, vagy egyedül döntöttél a szakítás mellett, a következő partnered jobb lett az előzőnél, úgy érzed jól döntöttél akkor?

7 év után én szakítottam, annyiban csesztem el, hogy kb 4 évvel korábban kellett volna.

Maga a szakítás a legjobb döntés volt! Az akkori és a mostani párom is nagyon jó ember, viszont 2 különböző személyiség, amíg az elsővel abszolút semmi közös nem volt bennünk, addig a mostanival szinte teljesen 'egy rugóra jár az agyunk'

A szakítást sosem bántam meg, ha én tettem, ha a másik.

Viszont sosem úgy kerestem új kapcsolatot, hogy az előzőtől csak jobb lehet.Sosem biztos, hogy jobb lesz az előzőtől, csak másabb.

Hiba volt belemennem az előző kapcsolatomba, a szakítás a legjobb döntés volt részemről.

Én, utána megtaláltam a számomra ideális férfit, hogy vele (az exemmel) mi lehet, nem tudom, azóta nem beszéltünk, de nem is találkoztunk.

Ez egy nagyon manipulatív és rossz kérdés mert a válasz csak az lehet, hogy jó döntés volt és a következő partner jobb.

Aki mást mond az vagy friss szakításon van túl, vagy súlyos függőségi problémája van...

Viszont a kérdést valójában sok minden árnyalja. Gondolj bele, ha ezt feltetted akkor valószínűleg most akarsz vagy már szakítasz. 10 év távlatából én is azt mondom, hogy tök jó, hogy a 24 éves koromban ment kapcsolatomnak vége lett és ma már elképzelni sem tudnám magam a másikkal. Viszont ha nem szakítok akkor vele, mert ő is beleteszi azt a kapcsolatba amire én vágytam volna, akkor lehet már a feleségem lenne, mivel az ő változása, plusz az én változásom egy erős csiszolódás lehetett volna. Valójában most azért idegen számomra a gondolat, hogy vele legyek mert más ember vagyok mint voltam 24 évesen és mivel nem voltunk együtt, így elképzelni sem tudom, hogy hova fejlődhettem volna vele/mellette. De mivel most jól érzem magam a bőrömben és úgy gondolom, az életem jó irányba halad, ami már ellentéte az akkori életemnek így azt gondolom, hogy vele nem működött volna (nem tartanék itt ahol most). De ez így ökörség ugye. Kb olyan szintű a kérdés, hogy mennyivel lenne jobb életem, ha tanultam volna az iskolában és nem bukok meg érettségi előtt..

A valóság az, hogy kb teljesen mindegy, hogy kivel vagy, ameddig a másiktól vársz valami boldogságot vagy eredményt a saját életeddel kapcsolatban. Az emberek nagy része itt hibázik és ezért is él szürke/unalmas életet mert függ. Függ a tévétől, az Éjjel-Nappal Budapesttől, a kávétól, a szeszektől, a családtól, a barátoktól, a haveroktól és bizony a társaktól is. Persze a média is ezt sugallja hisz 'hogyan tudnék élni nélküled', ha minden második számnak ez a tartalma/szövege. Kórosan keresi mindenki a boldogságot, ideálokat gyárt magában aztán csodálkozik 40 évesen, hogy egy ugyanilyen nyomorult, depressziós ember mellett él miközben ő maga a pszichiátriai osztályra jár kétnaponta mert már képtelen észrevenni a valóban boldogságot adó dolgokat. Nem becsülünk semmit, hedonista módon élünk fel mindent, kapcsolatokat is... és nem hippi szöveg ez, mert van kb 7-8 embertípus, nem több és mégis úgy rotálják egyesek az embereket mintha legalább 100 féle létezne. Persze kivétel az olyan szitu, ahol erőszak vagy megalázás van, mert ha valaki patológiai értelemben sérült, ott nem biztos, hogy van helye egy ép embernek.

Kicsit off lett a vége, de a lényeg az, hogy ez a kérdés rossz mert ha szerinted az ilyen 'kierőszakolt boldogság' jobb mint tenni vagy küzdeni a boldogságért (gyk. menteni a kapcsolatot és nem eldobni mert a következő úgy is jobb lesz) akkor a többiek úgy is megválaszolták már...

Szerintem nem lesz sem jobb sem rosszabb, mert az ember folyamatosan fejlődik és változik. Eldobhatod a másikat de jobbnak max azért fogod ezt érezni mert a fejlődésed új szakaszában már nem a részed és nem tudod magad mellé képzelni a régi éneddel. Aztán hányan vannak olyanok akik később kibékültek és iszonyat harmóniát találnak egymással.. ami a legjobb bizonyítéka, hogy nincs jobb és ez egy rossz kérdés.

Egyedül döntöttem szakítás mellett. Pontosan a következő partneremért, hogy vele egy pár lehessünk. Ha ő nincs, akkor is szakítottam volna.

Jó döntés volt nagyon, a mostani párom az igazi, akivel már egy család vagyunk.

Igen, sokkal jobb, mert már tisztában voltam vele, mit NEM akarok egy férfitől.

A szakítást meg majd' egy évvel a tényleges szétmenés előtt meg kellett volna tenni, hülye voltam.

A párom ízig-várig férfi és nem egy önző, egoista pöts, mint az exem volt - amire csak összeköltözés után döbbentem rá szép lassan.