Hogyan vészeljem át a szakítást?

Barátnőm hirtelen szakított, pedig nagyon jó volt a kapcsolatunk, nem volt semmilyen problémánk, de már nem szeretett annyira. Én még teljesen szerelmes voltam, és azóta is az vagyok. Lehet hogy kapcsolatfüggő vagyok, de nem tudom ezt hogy fogom átvészelni. Ilyenkor hogy lehet ezt túlélni?

Azon kívül hogy szenvedek amiatt, hogy szeretem őt, azért is külön szenvedek, hogy nagyon rossz egyedül, nincsenek barátaim, és nagyon hiányzik, hogy valakit öleljek, összebújjak vele. Én enélkül nehezen tudok élni, de nekem mindig nagyon sok idő, sok év szokott lenni mire találok párt. Akár egy sima baráttal is szivesen csak úgy összebújnék (szószerint csak összebújásra gondolok, nem több, ölelések, feküdni ölelkezve, egymás mellett, egymáson, ilyesmi), ha lenne valaki akivel ennyit lehetne, az sokkal elviselhetőbé tenné a helyzetem. Sőt szerintem olyannal is jó lenne ez, akit nem igazán ismerek, csak legalább szimpatikus, és hasonlóan szeretethiányos és szüksége lenne erre. Esetleg arra van ötlete valakinek, hogy ilyen valakit hogyan találhatnék hamar, aki szeretne ismeretlenül is vagy kicsi ismerkedés után összebújni? Azt hiszem egy ilyenre vonatkozó jó tipp segítene a legtöbbet nekem.

Nem tudom hol lehetne, mert a társkeresőkön nem ilyet keresnek a lányok, máshol neten meg nem nyitottak az ismerkedésre, élőben pedig egyáltalán nem tudok. Kinézetre átlagos vagyok, belsőre félénk, és nincs jó dumám, ezért nem tudok hamar levenni egy lányt a lábáról, ezért is szokott sok idő lenni mire párt találok, de persze ha megismernek szerethető vagyok.