Előfordult már, hogy a szakítás mellett döntöttetek, de később beláttátok, hogy nem ez volt a jó lépés?

Exem állítása szerint. Ő az első komolyabb vitánk után szakított velem (én nem akartam és nagyon küzdöttem érte, hogy lássa be, hogy ez nem megoldás). Neki az összes barátja és a családja is azt javasolta, hogy ne hagyjon el mondjuk, de ő akkor azt gondolta jól dönt.

Fél évig romhalmaz voltam miatta, aztán helyre raktam az életem, elfogadtam a döntését és továbbléptem. Azóta négy éves kapcsolatom van, ő pedig azóta szingli, hogy szétmentünk, csak kalandjai voltak, és az eset után egy évvel kb megkeresett, hogy hú milyen hülye volt már látja, csak már nem érdekel. Évente egyszer legalább rám ír emiatt, hogy megpróbálná megint, de ha szingli lennék, akkor se nagyon érdekelne.

Én nem adok fel kapcsolatot, csak ha minden kétséget kizárólag úgy érzem, hogy teljesen menthetetlen, ha pedig így van, később sem érdekel, hogy mi lett volna ha, hisz mindent megtettem, hogy működjön, de vmiert nem ment.