Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Női szemmel nézve elfogadható viselkedés amit az ex barátnőm mondott szakítás után?
Három év hosszú idő ha úgy nézzük. Amíg együtt voltunk a kapcsolat jól működött, ő egy rendes kedves lány szerettem volna megtartani vele a barátságot ha mást nem is.
Az igazat megvallva még nincs más az életemben, ő viszont már gyereket szeretett volna, én viszont élni szeretnék még kettesben gyerek nélkül. Az utóbbi időben ezen volt egy két vitánk ő forszírozta, hogy erősítsük meg a kapcsolatunkat házassággal és vállaljunk végre gyereket mert ő készen van rá, mintha a falnak beszéltem volna mikor azt mondtam, hogy nekem még nem pálya a gyerek.
Ez a dolog kissé elmérgesítette a kapcsolatot, mert néha feljött nála és akkor egy héten át ezzel nyaggatott. Gondolkodtam rajta a szakítás előtt, de rájöttem már nem érzek iránta úgy mint az elején, másrészt nem egyeznek az ambícióink gyerek kérdésben így hát kimondtam, hogy legyen vége, sajnálom mert jó volt vele, és nehéz volt meghozni ezt a döntést. Viszont nem akartam rabolni az idejét úgy gondolom korrekt voltam ebben a dologban.
Mondtam neki a szakításkor, hogy nagyon kedvelem őt ő volt az eddigi legkomolyabb barátnő életem során úgy érzem sokat tanultam tőle, köszönöm amit adott. És annak ellenére hogy a kapcsolatunknak vége azért örülnék ha a későbbiekben nem vadidegenként tekintenénk egymásra.
Erre azt kaptam, hogy egy önző féreg vagyok aki csak saját magvával törődik és sosem háláltam meg azt amit ő adott, mindig a kedvemben járt és rengeteg áldozatot hozott értem, miattam szokott le teljesen a dohányzásról úgy hordta a haját ahogy nekem tetszett olyan ruhákat viselt mindig miattam csípte ki magát kielégített az ágyban és megtett olyat is ami neki nem is volt jó csak az én kedvemért orálozott mert egyébként utálja és az anált is bevállalta és mi pasik mind egyformák vagyunk szemét sz*rháziak akik önzők és azt gondoljuk hogy a nők a ku*váink semmi tiszteletet nem érzünk irántuk és sosem viszonozzuk amit ők adnak nekünk dögöljünk meg mindannyian és dugjuk egymást seggbe...
ez volt az a pont ahol mélységesen elszomorodtam, mert nem vártam volna ilyen hisztirohamra tőle, úgyhogy ott hagytam..
Azóta nem beszéltünk, ezek után nem is nagyon akarok persze, viszont ezek a szavak még mindig a fülemben csengnek, és igazság szerint jogtalannak érzem azt amit és ahogy mondott.
Miért viselkedett így? Miért nem lehet méltóságteljesen elválni?
Ha meg.. kínokat élt meg a kapcsolatban mellettem akkor miért volt álszent és hazug, miért nyelte le azt a sok sérelmet amit most szemrehányásként felhozott?
Egy önző farok vagy és csodálkozol, hogy kimondta?
Pasi szemmel nézve, te csak használtad.
Amikor velem szakított a szerelmem, én csak sírtam...soha eszembe nem jutott, hogy kihasznált, hisz én adtam, mert szerettem, legyen az szex vagy bármi.
Én még mindig fent tartom az előző véleményem nőként, hogy nem volt ez annyira tiszta kapcsolat.
6os válaszoló!
Azért mert intelligens ember, nem pedig egy ösztönlény aki nem tudja kezelni az indulatait.
Bár a százalékokat nézve úgy látom sokan máshogy állnak ehhez, és a csalódottság indok a vállalhatatlan kirohanásra.. nyilván habitus kérdése, nekem valami hízelgő, de ez van.
Köszönöm a válaszokat.
Egyébként ő 27 én pedig 26 vagyok. 4 év múlva lejár a lakásomról a kölcsön úgy számoltam, hogy ezzel anyagilag is függetlenebb leszek, és biztos fedél lesz a fejünk felett ahová lehet tervezni gyerekkel, én nélkülözve nőttem fel, és azt semmiképpen nem szeretném, hogy a későbbiekben a gyerekem is hasonlóként cseperedjen fel. De ez csak az anyagi rész, másrészről fejben sem érzem magam késznek arra, hogy 0-24ben felelősséget vállaljak valakiért.
2 dolgot kellene tisztázni.....
Amikor megismerkedtetek akkor szóba került a gyerekvállalás kérdése? Ha szóba került, akkor mit válaszoltál?
Ezen bukik minden. Ha azt mondtad szeretnél, de x éves kor előtt semmiképpen akkor nyugodt lehet a lelkiismereted, de ha ígérgettél, kihúzta belőled amit hallani akart akkor jogos a felháborodása.
Anno nagyon sok randin felmerült a kérdés, sokan azért utasítottak el,mert adott célhoz kerestek embert. Jó dolog az őszinteség, volt olyan randim ami 5 perc alatt véget is ért emiatt, akkor kínosnak érzetem, ma viccesnek.
Ha úgy döntesz, hogy nem akarsz többé együtt élni egy adott partnerrel, akkor ne akarj vele jóba lenni, engedd el a kezét és búcsúzz el tőle örökre.
Én is csalódott lennék, ha 27 évesen azt mondanák nekem, hogy majd négy év mulva.
Én most 20 vagyok, és 3 év mulva szeretnék gyereket.
Már akkor is szomorú vagyok, ha a barátom 4et mond.
De persze az még belefér.
Nagyon szeretem a páromat, de ha így halogatná, mint te, nem várnám meg, amíg ő szakít velem. Egyszerűen ha az ember lánya gyereket akar, a Jó Isten sem tudja eltántorítani. Ne haragudj, de én megértem, mit érez a barátnőd.
Még annyit tennék hozzá, hogy azért is haragudhat, mert már abban a korban van, hogy gyereket akar. Na mármost. Volt egy párja, akivel tervezte. Házasság, gyerekek. Szakítottál vele. Dolgozza fel, ez pár hónap, találjon valakit, akibe szerelmes, és látja benne a gyerekei apját (együttesen ez kb 1 év)
Építse fel a kapcsolatot, olyan szinten, hogy szó legyen a házasságról kb 2 év. Legyen meg a házasság, stb még egy év. Ott jár, hogy alsó hangon 4 év míg tervezve lesz, tehát legalább 5 év, amíg gyereke lehet. Ha veled marad se lehet még gyereke, ha elhagyod se lehet még. Teljesen ellehetetlenítette ez a kapcsolat. Én olyan szomorú lennék, hogy úgy szeretnék, de még nem lehet. Ezen gondolkodtál? Nem azt mondom, hogy válalj be egy gyereket akkor is, hogyha nem akarsz, de megbeszélhettétek volna ezt az egészet, nem húztátok volna egymás idejét.
Teljesen megértem azt a mérhetetlen dühöt, amit érezhet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!