Mi volt a legnehezebb vagy a legfájdalmasabb szakításotok?

Nekem az, amikor lelkileg hónapokon át tépázott az akkori párom, és végül szakítottam vele. Előtte többször próbáltam helyrehozni, de teljesen hiába. Nagyon nehezen szakadok el emberektől, tőle is nehezen szakadtam el, pedig egyáltalán nem szerettem semennyire sem már a végén. Utána hisztériázott, fenyegetett, bőgött, és tovább szívta el minden lelki energiámat, és nehéz volt empatikusan reagálni, miközben már oda jutott, hogy semmi más nem volt a szememben, csak egy rettenesen szánalmas, ocsmány, undorító tróger, és nem igazán omlottam volna össze még attól sem, ha meghal.

Azért ez a legfájdalmasabb szakításom, mert fiatalon éltem át ezt a lelkileg bántalmazó, kimerítő helyzetet, és sokat elvett belőlem.

Az en laptopom hasznalta, chatelt egy csajjal, aztan ezt meglattam, es elolvastam.. azt irta,hogy a mi szerelmunk mar elmult. Kozben probalta felszedni a csajt.

Aztan a szemembe is megmondta,hogy mar csak a hugakent szeret, utana meg hitegetett egy kicsit, en hulye meg remenykedtem,hogy helyre tudjuk hozni, de a vege az lett,hogy kidobott.

Mar a kapcsolat vege elott egy evvel elmultak az erzesei, csak sajnalt, ezert nem szakitott.

Kozben erzelmileg, testileg tonkretett, de az mar mindegy, reg volt :)

Az első barátnőmmel. Már hónapok óta rossz volt a dolog, ő kb. minden találkozásunkkor sírt és tanácstalan volt én pedig kapaszkodtam belé, próbáltam megmenteni a kapcsolatot. Láttam hogy szenved de képtelen voltam kimondani, hogy vége. Aztán utoljára találkoztunk, nem sírt, de láttam, hogy nem boldog. Nagy levegőt vettem, és kimondtam hogy vége, láttam rajta a megkönnyebbülést, sose felejtem el azt a nézést.

Az utána lévők nem voltak vészesek, mindegyik csendesen, sárdobálás nélkül történt.

Nekem az irgalmatlan sok barátzóna után végre megadatott, hogy párom legyen rendesen. Én még mindég szerelmes voltam belé és amikor véletlen megláttam az utolsó üzenetét egy másik pasival chatelt. "Most ne írjál, páromnál leszek pár napig"... Ez rántott ki a rózsaszín ködből. Többi már csak történelem. Jah kultúrátlan adtam ki az útját, még haza is vittem a cuccaival kocsival. (Ezen meglepődött) kb 6-7 hónapig padlón voltam, mert már elterveztem(tünk) elég sok mindent. Fizikailag és lelkileg is lefonnyadtam, eleve szuper szenzitív vagyok, gondolhatjátok mennyire a mocsár alján dagonyáztam. (És magamat martam, hogy hol rontottam el!) :S

De az erkölcsi győzelem az enyém így utólag, mert egy közös barátnőnek menőzésből elszólta magát nem olyan rég, hogy 1 éve van szexpartnere, ő is csak ennyit kérdezett vissza reflexből, hogy de akkor még nem velem volt? ŐŐŐŐ, busted :)

(Szakítás előtt új munkahely 1 hónappal, ott ráizgult egy pasira)

Ennyi. :)

6: Jajj már látom nem adtam diszklémert erre: "Most ne írjál, páromnál leszek pár napig"

Biztos lesz olyan fórumtárs aki ebbe bele fog kötni. Nos annyit kell tudni a sztoriról, hogy nálam sokkal extrovertáltabb személyiség volt és sok barátja volt, innen-onnan. Régi baráti kör, ex-munkatársak stb. Még mutogatta is, hogy régi férfi munkatársa, Gipsz Jakab küldte neki a képeket, hogy kerti partin vannak családjával és mekkorákat kajáznak stb... Szóval, igen, tisztában voltam a sok ismerősével. Sosem voltam féltékeny... De az volt ad-abszurdum a sztoriban, hogy ha valaki ráírt, akkor ha módjában állt, akkor válaszolt, nem volt sosem sunnyogás.

(Várjál még, mert XY rám írt, ne indítsad a vokingdedet még kategória)

Akkor ezt miért kellett elsunnyogni? Igazam lett. :)

Na ennyi. :D

Két exem volt, mindkettővel gáz volt a szakítás.

Az elsőre rettentő mérges voltam. Úgymond kalitkába akart zárni. A sérelmeimet viszont vissza kellett nyelnem, végig se hallgatta nagy sértettségében, hogy miért szakítok vele.

A másodiknál higgadtabb voltam. Szépen, értelmesen, normális hangnemben elmondtam a fickónak, hogy többé nem akarok találkozni vele. Szépen váltunk el, nyugodt voltam, hogy sikerült intelligensen kezelni, miközben volt oka a szakításomnak, elég komoly.

Hát a debilje utána elkezdett zaklatni durván, mondván, nem is veszekedtem vele, ezért ő nem vette komolyan, nem hitte el a szakításom. Nem hittem a fülemnek.