Hogy vegyem rá magam a szakításra?

Tudom, furán hangzik a kérdés, de jelenleg tényleg segítségre lenne szükségem.A barátommal eddig nagyon jól megvoltunk, tényleg egy ideális pasi számomra, szeretem, azonban a nagyobb stresszhelyzetekben kicsit megváltozik...

Teljesen kifordul magából. Hirtelen nem keres napokig, hirtelen mindenért engem hibáztat ha neki valami nem megy, nagyon durván...

Ha felhívom nem veszi fel, nem nézi meg amit írok, pedig azt sem tudom mi van.Mit csináltam egyáltalán. Aztán eltelik pár nap, kicsit megutálom, és lesz@rom. Persze ezután könyörög, hogy ne haragudjak, csak ideges volt, emiatt viselkedett így velem. Szeretem. Megbocsátok. Ez megtörténik még 5x ebben az évben, egyre gyakrabban. Érettségizők vagyunk, jövőhéten szóbeli. Megint eltűnt, veszekszik velem hetek óta, pedig alapból nagyon jó páros vagyunk, tényleg. Ilyenkor bekattan. Ignorál, és nem érdekli mi van velem, nem érdekli a kapcsolatunk, nem akar találkozni sem a tanulás miatt, de bulizni elment. Szóval értitek...

Szánalmasnak érzem magam, hogy ezek után is az ő kezében van a döntés, hogy együtt maradunk-e vagy sem, mert én túlságosan szeretem ahhoz, hogy szakítsak vele, de ESKÜSZÖM az agyam akarja!

Nagyon akarok szakítani velem, mert tudom, hogy ez nem normális! Kikészített.Nem tudtam tanulni sem, enni sem. Kérlek titeket, segítsetek valahogy észhez téríteni, mert én már nem bírom.

Mi a legjobb mód arra, hogy logikusan döntsek? Szerintetek meg lehet bocsátani azt ha valaki hosszú ideig rosszul bánik veletek? Ti mit csinálnátok, ha utána könyörögne?

Sajnálom ha sok kérdés egyszerre, de kezdek elveszni...

19/L

2,5 év