Hogyan vegyem rá magamat végre a szakításra?

Köszönöm szépen a tanácsokat! Igen, holnap meg fogom tenni, már megbeszéltük a találkozót. Ő nem tudja ugyan mi lesz, de most már meg fogom tenni. Végig gondoltam az egészet, miért is akarok szakítani, mik azok a rossz dolgok, amik miatt nem jó ez a kapcsolat és nem is szeretnék javítani rajta.

#3 válaszolónak:

1. Egyáltalán nem vagyok kapcsolatfüggő. Inkább az a probléma, hogy én szeretnék egyedül lenni, ő pedig mindent velem csinálni, mindent megbeszélni, megosztani. És még sorolhatnám, de ez nem arról szól, hogy meggyőzzelek; de nem vagyok kapcsolatfüggő. De az első párkapcsolatom és már évek óta tart, ezért nehezebb búcsút mondani.

2. Igen, ez így van. Vannak rossz dolgok, de mostanában egész jól elvagyunk MERT már nem is beszélünk a rossz dolgokról.

3-4. Igaz.

5. Nem élvezem, hogy boldogtalan vagyok, bár szeretem kínozni magamat, de nem ilyen formán. Inkább idegesít a másik személy, és nem boldogtalan vagyok tőle (bár a kettő összefügg). VISZONT azért nem változtattam eddig a helyzeten (nem az önmarcangolás miatt), mert sajnos olyan családban nőttem fel, ahol nem lehetett hangom. Édesapám nagyon elnyomott minket, és azt erősítette bennem, hogy egy nőnek nem lehetnek ilyen szintű önálló döntései. Ezeket próbálom levetkőzni magamról és "egészségesebb" lenni.

6. Szeretem magamat, de önbizalom hiányos vagyok a fentebb említett dolgok miatt. Nem tudom, hogy amit érzek, helyesen érzem e, mert nincs mi alapján eldöntsem ezt.

(Amúgy 21/L)