Mennyi idő alatt lehet feldolgozni, ha elveszíted életed szerelmét?

" Életem végéig szeretni fogom, ebben teljesen biztos vagyok"

Ezt én is pontosan így gondoltam akkor, mikor a 12 évig tartó kapcsolatomnak vége lett. Meg voltam róla győződve, hogy soha senki iránt nem fogok úgy érezni.

Azóta eltelt tíz év, a tíz év alatt háromszor voltam szerelmes és bár tényleg nem volt annyira önfeledt és heves szerelem, mint az első, de ma már ott tartok, hogy ha meglátom az exem, a jéghideg közönyön kívül az ég világon semmi mást nem érzek.

Függ több dologtól is. Volt akit azt hittem nagyon szeretek, de aztán elég volt egy olyan dózis, hogy egy pillanat alatt kiábrándultam belőle. Az csak fellángolás volt. Akivel a legutóbb volt, annak már egy éve, de még mindig egyedüliként gondolok rá. De nyilván ha együtt "kellene" élnie velem, akkor hamarabb kiábrándulnék, ha látnám hogy durcázik, és flegmáskodik.

Szerintem itt az a rossz, hogy az ember a rögeszméjét, és ezt a furcsa "hitét" a másikban nem tudja felszámolni... mivel mindig visszajönnek az emlékek, és az igazinak átélt pillanatok.

Apának 14 év után sem sikerült, mert anya hosszan tartó betegség után, relatív fiatalon halt meg.

Ha a párom elhagyna, feldolgoznám idővel, de ha meghalna, akkor hosszú-hosszú ideig nem tudnék férfira nézni.

"Életem végéig szeretni fogom, ebben teljesen biztos vagyok"

Az összes szakításom után ugyanezt éreztem, teljesen normális, hogy ezt hiszed, akkor is, ha ez nem fog igaznak bizonyulni. Ami pedig az időt illeti, ez kapcsolattúl és embertől is függ, volt, akin túlléptem pár hét alatt, volt, akinél 2 év kellett, ezt lehetetlen ennyire előre megjósolni.