Mi a fenéért nem tudom elengedni? Mit csináljak?

Majd féléve véget ért egy párhónapos "kapcsolatom". Komoly kapcsolatnak nem nevezném ami közöttünk volt, össze-össze találkoztunk, jól éreztük magunkat egymással. Nagy távolság volt közöttünk és keveset is tudtunk találkozni, a találkozók között üzenetekkel tartottuk a kapcsolatot. Nem igazán definiáltuk sehogy a kapcsolatot.

Idővel én egyre inkább vártam a találkozót,feldobott, ha írt/találkoztunk, aztán közben éreztem, hogy az üzenetek egyre ritkultak, éreztem hogy valami megváltozott. Nem hibáztatom érte, túlságosan nagy volt közöttünk a távolság és nem akartuk eléggé akkor ezt a kapcsolatot. Közben összetalálkoztam egy sráccal, akivel el tudtam képzelni, hogy komolyabb dolog legyen közöttünk, így megmondtam az addigi "barátomnak", hogy legyen vége, amivel ő is egyetértett.

Sehogy nem definiáltuk, komolyabban nem akart működni ez a távkapcsolat, a vége felé szarul is esett, hogy eltávolodtunk egymástól, gondoltam, nem lesz nehéz túltennem magam rajta. Aztán jött a csodás felismerés, hogy olyannyira nem tudok továbblépni, hogy a következő kapcsolatomban sem tudtam teljesen "fejben jelen lenni", így annak is véget vetettem.

Most elhatároztam, hogy magamra koncentrálok, amíg nem vagyok túl a távkapcsolatomon. Megpróbálom lefoglalni magamat, új hobbit találtam magamnak, a melóba temetkezem, sokat sportolok. És mégis... minden nap gondolok rá.

Gondoltam rá, hogy esetleg fel kellene keresnem, bár lehet nem akar már hallani rólam... Vagy esetleg valami tanács, hogy hogyan tehetném túl magam rajta?