Szakítás utáni öngyilkossági fenyegetőzés esetén mi a helyes reakció?

Már több, mint egy hónapja szét is költöztünk, de még mindig napi szintűek a zaklatások. Ennek az érzelmi palettának már minden fokát bejártuk. Először kedveskedés, kéretlen ajándékok, éttermi meghívások (Nem fogadtam el) majd amikor ez eredménytelennek látszott kezdődött a passzív agresszivitás. Állandó telefonos hívogatások, több oldalas emailek (benne ócsárolás, hibáztatás, kitalációk, aminek semmiféle alapja, aztán pedig ismét nagy szerelmi vallomás..) a másik után való kutakodás.. Volt olyan eset, amikor konkrétan a lakásom előtt állt és közben üzeneteket írogatott,hogy most miért oltom le/fel a villanyokat a szobában.. Megállás nélkül csekkol, ha új ismerősöm lesz a közösségi oldalon és még ne adj isten férfi is, azonnal érkezik a számonkérés, a szidalmazás (biztosan az új férfi ismerős miatt lett vége, egy büdös kis ócska k...a vagyok, stb)

A kapcsolatnak nem harmadik fél belépése miatt lett pont téve a végére. Közös lakásban laktunk, minden bútort ő vitt el "cserében" én maradtam. Most mégis vádaskodik, hogy utcára tettem, nincs hova mennie, és sajnos már eljutottunk arra a szinte amikor az öngyilkossággal fenyegetőzik.

Borzasztóan megvisel az egész és egyszerűen nem bírom sehogy sem leállítani. Tényleg az lenne a megoldás felnőtt ember létünkre, hogy letiltom mindenhonnan? Mit csinálnátok/csináltatok hasonló helyzetben?

Az idegeim komolyan kezdi kikezdeni a történet...

Én 28 éves nő, ő 32 éves férfi..